Gyula a törpenyuszi, Ő a kinevezett istállóőr. Hogy került a menhelyre? Kisállatorvosunk Dr Erdélyi Gábor egy nyári délután óvatosan feltette ezt a kérdést:

Éva! Volna egy nyolc éves oroszlánfejű nyuszi kit most szeretnének gazdái általam elaltatni, mivel már helye nincs mert babájuk születik. Nem visz rá a lélek, hogy megtegyem hiszen egészséges. Mikor jön érte? :)

Gondolkodtam pár másodpercig, majd elindultam a nyusziért azon elmélkedve magamban most mi van ha egy nyuszival többen leszünk, az már nem oszt nem szoroz. Hogy a neve miért is lett Gyula, nem tudom talán mert olyan Gyulás. Ő a lovak suttogója, az istállóban ellenőrzi az almolás minőségét. Kedves lényével, jelenlétével szórakoztatja az istállólátogatókat.

"Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét." 

Gondolom mindenki észrevette hogy egyik legnagyobb költőnk Petőfi Sándor verséből idéztem, vegyes érzelmekkel néztem alapítványunk lakóit a dombtetőről, félve az előttük álló hosszú téltől, takarmányok borsos árától. Reménykedve abban hogy az elkövetkezendő esztendőben több adó 1%-os támogatóra találunk, hogy minél több lónak és kisebb társainknak a kutyáknak méltó életkörülményeket tudjak biztosítani.

Az Állat és Ember Állatvédő Egyesület meghívására az Állatok Világnapja alkalmából egy kellemes napot töltöttünk el a pestújhelyi közösségi ház udvarán. A programok jók voltak, még most is a kutya-gazdi ki mit tud produkcióinak hatása alatt érzem magam. Ahogy ott üldögéltem ló mentőként magányosan, érdeklődés hiányában alapítványunk felé, úgy éreztem vannak emberek, akik megérdemlik, hogy kutyájuk legyen. Talán ha a menhelyen élő 43 lovat betelepítettem volna pici sátrunkba, felfigyeltek volna ránk is.
A lovaknak is szükségük van menhelyre? Kérdezték tőlem többen is…
Keresztes Ildikó volt a sztárvendég, nagyon szépen beszélt négylábú társainkról, és az állatszeretetről. Jó volt hallgatni Őt.
Takács Katinak ezúton is gratulálok a rendezvény lebonyolításáért, és köszönöm, hogy ott lehettünk a Bottyán Equus Alapítvány képviseletében!

Mármint a cicák a menhelyen. Lehet, hogy elcsépelten hangzik sokaknak, de ebben a részben szeretnék pár szót ejteni az ivartalanítás fontosságáról. Hogy ne kerüljenek kidobott ártatlan állatok kukába, útszélére, erdőszélre, ahol életben maradásukhoz nem igazán sok esélyük van, csak a szenvedés, éhezés, és végül az elkerülhetetlen sorsuk vár rájuk. Annak ellenére, hogy az alapítvány kezdetekben a lovakért jött létre, most már lassan több cicánk és kutyánk van, hiszen tömegesen kerülnének be az otthonba.
Visszatérve a történet elejére, aznap éppen szokásos bevásárlásomra indultam. A közértben az egyik eladó panaszkodott, miszerint az üzlet raktár részébe beköltözött pár nappal ezelőtt egy kiscica, és igencsak panaszosan kéri a napi apanázsát, szerencsére az bolt dolgozói állatszerető emberek, és természetesen etették a csöpp cicát, aki ezek után naná, hogy nem tágított a bolt közeléből. A cica semmiképp nem maradhat a boltban, mert a főnök fenyegetőzik, hogy ha meglátja a macskát belevágja egy tóba, igen ám, de a dolgozók sem vihették haza magukhoz, mert nekik is volt már otthon cicája, sokaknak nem is egy. Ezt meghallva nem volt kétséges, hogy mi legyen a cicával. A menhely kapuján már kezemben a cicával léptem be. El is neveztem Őt CBÁnak.
Cébéá rövid idő alatt beilleszkedett sorstársai közé, és éli mindennapi boldog cica életét, remélem érzi, hogy hazaért, és már semmi rossz nem történhet vele.

Ez év tavaszán szelektív hulladék gyűjtőből került állatotthonunkba négy kiscica, igen rossz egészségi állapotban. Állatszerető emberek közreműködésével. Telefonon kerestek meg mi tévők legyenek a cicákkal. Tiltakoztam ellenük, mivel ez egy lómenhely lennénk, de senki sem fogadta be őket. Gondoltam elférnek a többi 26 cica mellett.

összebújva a dobozban...

etetés 2 óránként...

Meg is érkeztek, a doboz méretéből azonnal leszűrtem, hogy a családom miden tagjának velem együtt meg lesz a az elfoglaltsága két óránként, az elkövetkező hónapokban. Kinyitva a dobozt négy ici pici cica aludt mély álomban mit sem tudva a körülöttük zajló eseményekről. Elbúcsúztam a jótevőktől, közelebbről is szemügyre vettem őket, se a szemük, se az orruk nem volt még nyitva. Előkerültek az apró cumik, hiszen mindig fel vagyunk készülve a váratlan vendégekre.Sajnos a négy cicából kettő elpusztult a rákövetkező nap, hogy a menhelyre kerültek. A megmaradt két kis kandúrt elneveztem Totónak és Lottónak, bízva abban, hogy meghozzák állatotthonunknak a szerencsét.

a két tesó...

Egy szónak is száz a vége, Totó és Lottó gyönyörű fekete cicává érett. Nyomatékosan kezdték tudtomra hozni jelenlétüket illatfelhőt hagyva maguk után, hol a szoba sarkában, hol csak úgy jártukban keltükben.  Túl vagyunk az ivartalanításon, melynek fontosságát nem győzöm hangsúlyozni a felelőségteljes állattartással kapcsolatban.

Üdv minden blog olvasónak!

Az Equusmenhely blogjában szeretnénk bemutatni a BOTTYÁN EQUUS Alapítványában történő nem minden napi dolgokat. Egy nagy család tele lovakkal, kutyákkal, macskákkal, kecskékkel, Lilivel, és a korát meghazudtoló Gyulával, az istálló őrével.