Ma az történt, hogy reggelre tök náthás lettem. Méghozzá az orrfacsarásos verzióval indult, olyan tüsszögési láncrendszerrel indított nálam, hogy azt hittem most már soha nem is hagyom abba. Míg kávém kortyolgattam Totó cicám végig ebben a pózban, amit a képen is láthattok leste mi is történik velem. Végül is sikerült úrrá lenni a helyzeten az Otrivin orrcsepp segítségével. Egy kicsit lelassulva végeztem napi teendőim, de azért ennek ellenére csináltam pár fotót állatotthonunk legújabb lakóiról, kik egyre bátrabban közelednek felém ha megyek hozzájuk látogatóba. :) A szomszédos boksz lakója egy fekete csődőr, akit igen kemény fából faragtak, olyannyira, hogy nem is tettem mellé lószomszédot, mert olyan szinten bevadul, hogy az elválasztó rudak ellenére mindenkiről majd lehull a szőr, ha átnéz rá... De úgy látom Kutyáékat elfogadta, és tartja is velük a jó szomszédi viszonyt. Szerintem biztos arra gondol, a kutyát tisztelni kell, hisz az ember legősibb barátja. Ki már ott volt annál a bizonyos tűznél, amikor a ló még csak leskelődött, na persze ő magától oda se ment volna...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.