Az örökbe fogadható kutyáink között talált rá Márta Dióra, kibe állítása szerint, azon nyomban bele is szeretett. Telefonon történt megbeszélésünk alapján abba maradtunk, hétvégén eljön az alapítványhoz, és megejti a nagy találkozást Dióval. De nem bírta ki hétvégéig, úgyhogy felhívott, és megkérdezte, eljöhetne e előbb. Én azt feleltem, természetesen várom szeretettel a megbeszélt időpontban. Ő jött is. Márta ahogy megérkezett, Diót áthoztam a kennel kertből és ő hozta is megszokott formáját. Bohóckodva üdvözölte az idegent, persze két másodpercenként szorosan a lábam mellett ülve. Percek alatt feloldódott az idegen kéz simogatására, kedves szemével azt súgalta felém higgyél benne, Ő is jó ember, bízhatsz bennem, én már csak tudom. És én tudom, hogy ő tudja! Egy kicsit rossz érzéssel töltött el, hogy Dió talán nem is tudja, hogy miért is jött az idegen, és talán az sorsa dől el hamarosan. Lehet, hogy új otthonba költözik. Mindig nagy dilemma előtt állok, mikor örökbe adok egy lovat, vagy kutyát, és mindig arra gondolok, hogy vajon az új gazdi is feltétel nélkül szereti őket, és elfogadja olyannak, amilyenek? Egy kicsit talán önző vagyok, de biztos, hogy ennek is megvan az oka, hiszen oly sokszor csalódtam már emberekben, Oly sok kegyetlenséget láttam már elhivatottságom során. De mostantól nem általánosítok, hisz egyre több állatszeretőember barátságát tudhatom a magaménak. Az örökbeadott állatkáim sorsát igyekszem követni, eddig hál’Istennek nem csalatkoztam. Végigvezettem Mártát az alapítvány területén, bemutattam állatotthonunk védenceit, idekerülésük történetét, beszéltünk Dió jó, és rossz tulajdonságairól, persze utóbbi nem igazán van neki! Búcsúzáskor Márta azt kérdezte tőlem, hogy Dió nem lesz boldogtalan, ha elkerül innen? Mert Ő úgy látja, hogy az itt élő állatoknak nem szomorú a szeme. És végig, míg Dió kísért bennünket, úgy érezte Dió szeretettel csüng rajtam. Egy kicsit úgy éreztem szíven szúrt a kérdés, de úgy érzem, hogy minden kutya megérdemli, hogy egy ember szeresse igazán, én ezt nem tudom neki igazán megadni, hiszen nagyon sok állat vesz körül. Végül is azt válaszoltam erre, hogy Dió boldogsága rajta múlik. Márta csak nézett rám, szinte Ő is elszomorodva a kérdésén, és talán nem is tudja, hogy ezzel az észrevételével mennyire boldoggá tett engem.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.