Megint lett egy új kutyánk. A történet oly mindennapi már számomra, és mégis újra és újra elkeseredem miatta. öreg néni, vagy bácsi, egyre megy, meghal, vagy jobbik esetben öregek otthonába kerül, és tán egyetlen védence, a külvilággal összekötő kapocsa a családján kívül, (ha van neki) ottmarad egyedül, árván, az üresen maradt házat őrizni, és a régi idők kedves emlékével meggyötörten várni a rá kiszabott sorsot. A sors pedig sokszor oly kegyetlen, ezekkel a szerencsétlen, árván maradt jószágokkal, akik csak várnak, és várnak, és nem hisznek az elmúlásban. Egy nagyon kedves ismerősöm keresett meg Morzsi kutya elhelyezésével kapcsolatban, aki a hír hallatán ismerve engem, reménykedett, hogy Morzsit befogadjuk. Miután meghallottam a történetét, nem volt kétséges, hogy befogadjuk őt, reménykedve abban, hogy előbb-utóbb szerető családhoz kerül, ha nem, hát megmarad az én Morzsimnak. Morzsi egy nagyon kedves, ember szerető, csuda jófej kutyus, mint ahogy a képen Ti is láthatjátok.:) Nem mondom, hogy bármely kutyaszépségversenyen elindulnék vele, de a kedvesség, a szeretetre való éhség, mely a szemében tükröződik, oly széppé teszi. Véleményem szerint kb 4-5 éves, de ezt majd Erdélyi Dokival megkönzultáljuk, mikor viszem ivartalanításra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.