Délelőtt az ebéd elkészítésével szorgoskodtam a konyhában, mikor érdekes kutyaugatásra lettem figyelmes. Na nem azért, mert ritkán hallok kutyaugatást, és végül is már megszoktam, hogy valamelyik kutyámnak a sok közül mindig valami hangos mondandója van. De ez az ugatás akkor is más volt, olyan ismeretlennek tűnt. Egy ideig még hallgattam, de végül úgy éreztem utána kell járnom ennek a furcsa monoton ugatásnak. Fakanalamat letéve, elindultam a hang irányába, mely az istállóból hallatszott. Nincs messze az istálló a háztól, hamar oda is értem, s körbe néztem melyik bokszból is jön a hang. Ahogy benéztem a bokszba,és ott mit látok?! Málna kutyát, ahogy éppen szemben áll, illetve nem is áll, fenekét fönntartva, két mellső lábát kinyújtva, vele szemben Kázmér liba, éppen nagy eszmecserét folytattak, ki-ki fajához méltó hangon. Kázmér szétterpesztett szárnyakkal, folyamatosan sziszegve igyekezett magában tartani a lelket, hogy ő bizony nem fél Málna kutyától. Ahogy én megláttam azt a két édes állatot, ahogy egymással szemben állva mondták egymásnak a magukét, azt hittem "megzabálom őket". Hát persze, hogy nem volt nálam ilyenkor a fényképezőgépem....:( Természetesen Málnában semmi rossz indulat nem volt, de valószínű ezt Kázmér nem így gondolta. Málna egyszerűen biztos csak rótta a köröket a területen, hogy minden rendben van e, mert véleménye szerint rend a lelke mindennek, és bizony Kázmér Libának nem itt lenne a helye, Büszke ló bokszában. Ahogy Málna meglátott, üdvrivalgással fogadott, (mondjuk ezt Málna naponta többször is megteszi velem, ha találkozunk a tanya bármely pontján) láttam szemeiben, hogy azt sugallja felém, na végre, hogy már felfigyeltél rám! Kázmér kacsázva szaladt hozzám, boldog volt, hogy felemeltem őt, boldogsága jeléül hosszan meg is jelölte pólómat, és szerintem alig várta, hogy a nagy kaland után visszavigyem anyukájához, aki hálája jeléül jól megcsípte Málna orrát... Később, mikor mentem a legelőre, megnézni, hogy a lovak között minden rendben van e, van e vizük, kit látok a lovak között a legelőn pilléket kergetve!? Hát Málna kutyát! Valószínű addigra ő már elújságolta Büszkének, milyen nemes cselekedetet hajtott végre bokszának védelmében. Ahogy észrevett, mit sem törődve holmi pillékkel, azonnal mellém szegődött, is együtt ballagtunk be a házba. Én természetesen megköszöntem, hogy Kázmérnak egy tolla szála sem görbült meg, és amikor felkaptam az ölembe, azt súgtam a fülébe, ő a legjobb kutya  világon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.