Nos, Teszkó egy tünemény kutyus, (biztos emlékeztek rá előző irományaimban beszámoltam róla, hogy hogyan került állatotthonunkba) Szóval Teszkó nevéhez hűen, miszerint "a legkisebb is számít" vette a házat, annak minden négy és két lábú lakójával együtt. Sajnos a szobatisztaságra való nevelés igencsak kezdeti stádiumában vagyunk még, és nagy bosszúságomra olyan szinten dugva csinálja a tolalettezés mindkét formáját a lakás különböző pontjain, eldugott szegleteiben, hogy általában én már csak a végeredményekre találok rá, és őt tetten érni még egyszer sem sikerült. Pofácskáját nézve látszik rajta, mikor felkapom és kitessékelem a kertbe dolgát végezni, hogy ő ezen teljesen fel van háborodva. Természetesen legtöbbször dolgavégezetlenül jön vissza, és miután biztosan meggyőződött róla, hogy nem figyelem őt, azonnal jön is aminek jönnie kellett volna KINT........ De gondolom ezeket az első napokat, heteket, hónapokat jól ismerik már azok a kedves olvasóim, akik neveltek már életük során kiskutyát.:)

Hát egy kicsit most valóban panaszkodtam Teszkóra, de hát bíztos vagyok benne, hogy lesznek még sikeresebb és szebb napjaink is e témával kapcsolatban.:) Kitartó vagyok! :))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.