Az elmúlt napokban Bellát ivartalaníttattuk, túl van rajta, már csak a tölcsérével küzd, hogy megszabaduljon tőle. Kennelbe tettem őt, ott lábadozzon, és így talán nem töri össze a nyakába tett gallért, hogy ne tudja nyalni a friss műtéti sebet. Alex kutyus mohón habzsolja Beátától kapott finom tápját, mely úgy látom meg is látszik rajta, hiszen napról napra szebb. Ezúton is köszönjük!
Szépen fejlődik játékos, kedves, kölyök kutya lévén, egész nap csak ugrabugrál társaival, és csak játszana. Reménykedem benne, hogy általatok, illetve segítségetekkel megtaláljuk örökbefogadóját ha már összeszedte magát, és túl lesz az ivartalanításon. Persze Alexot határozott kezű, kutyákhoz értő gazdinak ajánlanám, hiszen ő még is csak egy igen kemény karakterű kutyává fog válni. Valamikor régen volt két Dobermann kutyám, illetve a családomnak, és ezért úgy érzem, és úgy emlékszem rájuk, hogy az egyik legcsodálatosabb kutyafajta. Úgy hívták őket, Alex, és Alexa, igen idős kort éltek meg fajtájukhoz képest, hiszen Alex 15, Alexa 16 éves korában hagyott itt engem. Most is szeretettel gondolok rájuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.