Nem is tudom mi az oka annak, hogy ilyen gondolatok kavarognak fejemben, amikről most írok...?! Talán mert a természet körforgásában újra kopogtat a nyomasztó, hosszú tél, melynek közelségét lovaim egyre bársonyosabb, dúsabbá váló szőrzetén is látom.

A reggeli kávém kortyolgatása közben töprengtem el azon, hogy lassan 13 év telt el, mióta Őrbottyánba költöztem családommal és a már akkor is meglévő állatsereglettel. Mennyire nincs jelentősége az évek múlásának életemben, azonkívül , hogy öregszem. Talán ezen a mai reggelen tudatosult bennem, hogy 13 éve nem voltam távol állataimtól, a tanyától 24 óránál többet. Jézusom, ez nagyon sok idő az ember életéből……!!! Nem is hagyhattam volna el őket, hiszen nekik mindegy, hogy születésnapot, Karácsony Szentestéjét, vagy Jézus feltámadását, vagyis Húsvétot ünneplik az emberek, nekik ugyanúgy szükségük van a gondoskodásunkra. Visszagondoltam azokra az időkre, mikor még nem köteleztem el magam az állatok védelme mellett, és rájöttem arra, hogy mindenkinek meg van írva a sorsa, hogy milyen útra lép. NA DE borúra derű, kávém elkortyolgatása után kinéztem az ablakon, és boldogsággal töltött el, hogy védenceim várnak engem, szükségük van rám, úgy, ahogy nekem rájuk.

Ez egy életforma, ahogyan most élek, mely tartalmasabb és szebb minden kötődésével együtt, mint ahogy előtte éltem az életem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.