Sajnos az elmúlt napokban elég sokszor tettünk látogatást a Doktor úr rendelőjébe. Kongó egyik napról a másikra lesántult, csak reménykedni tudunk, hogy nem a fajtájára jellemző csípő, illetve ízületi problémákkal küzd.. Banderas .kutyának egy toklász fúródott a lábujjai közé, Suri kutyinak első pillantásra egy rákos elváltozás alakult ki a hónalján, de hát majd kiderül a vizsgálatok után. Kongó egy hatalmas termetű kutya, először egy szurit kapott, miután az nem fejtette ki a várt hatást, így másnap kapott tablettákat is, amit pár napig szednie kell, és így most csak reménykedni tudunk, hogy talán csak meghúzódott a lába, mert néha olyan rodeót nyom le társaival, és lehet hogy a játék hevében történt valami, és attól vannak fájdalmai. Banderasz egy puli keverék, de attól szép, hogy mindkét szülőjétől jó fizimiskát örökölt. Surika egy fajtatiszta Törpe Snaucer úr, ki már bőven megette a kenyere javát, és elég régóta élvezi alapítványunk vendégszeretetét.:) Becsült kora, olyan kb 13-15 év, lehet hogy éppen ezért nem szerette volna senki magáénak tudni, csak én.:) Éppen ebédeltünk, mikor hallottam azt a bizonyos monoton kellemetlen hangot, melyet csak egy kutya tud hallatni, mikor komótosan nyalja, csak nyalja egyfolytában valamelyik testrészét. Mondtam is neki, ej Surika, ne nyalogasd már magad ilyen hangosan, de mintha nem is neki beszéltem volna. Aztán gondoltam megnézem már mi az oka. Ahogy jobban szemügyre vettem, akkor vettem csak észre azt a fekélynek tűnő rondaságot a honiján. Mindhármójukat bepréseltem az autómba, és irány a Doki. Mit hármat?! Málna is csatlakozott hozzánk, mint önkéntes beteg kísérő. Ahogy közeledtünk a rendelőhöz, látom már messziről, hogy egy kutyát tolnak talicskában az úton. Gyorsan le is fotóztam, mert nagyon mulatságos látvány volt. Szóba is elegyedtem a fiúval, aki tolta a talicskát, és benne a kutyát, és ő boldogan mesélte, hogy az ő jópofa keverék kutyája most lábalt ki egy igen komoly kutyabetegségből, név szerint a Parvóból, és most épp infúzióra jöttek. A kutyája, betegsége óta nem hajlandó, csak ebben a szállító járműben elmenni az orvoshoz. Málna tök otthonosan jár, kel a rendelőben, pedig a tapasztalat azt mutatja, amelyik kutya már megjárta a rendelőt, nem szívesen tár oda vissza. Van, akit hárman húzunk, tolunk, a kicsiknek hál'Istennek nincs választási lehetősége, mert felkapom az ölembe. Málna mindegyik barátját végig aszisztálta, kinek mi a baja, mik a további teendők, és miután végeztünk elégedetten ült be az autóba. Persze mielőtt még ez megtette, kedvesen üdvözölte  a talicskást, és azzal a Málnás stílusával megnyugtatta, legyen bátor, félelemre semmi ok, mert Erdélyi Dokinál jó kezekben van, hisz ő már csak tudja, és szívesen látogat vissza.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.