Elmúlt a Karácsony, az év legszebb ünnepe, és bizonyára mindenkiből kihozta a szeretet érzését Jézus születése, mely maga a hit és a remény. Állatotthonunkban ugyanúgy teltek a napok, mint az év bármely napján, csak talán pont ezek az érzések tették könnyebbé napi munkákat, mely átragadt állatkáimra is. A lovak békésen álldigáltak a karámokban, olykor olykor egy kis kölcsönös vakaródzással kedveskedve egymásnak. Kutyafalkám is teljes békében egyetértésben csodálkozva meregette szemeit a feldíszített istálló fényeire.

Saját, illetve remélem a lovaim örömére is, egy pici karácsonyfát állítottunk fel az istállóban, amit szépen fel is díszítettünk nekik.:) Együtt volt a családom, ami úgy gondolom a legszebb ajándék ezen a csodálatos ünnepen.

A szeretet ünnepét beárnyékolta Orsi halála, az istállóba lépve érzem hiányát, üres boksza fájdalommal tölti el szívemet. De úgy érzem, ennek így kellett lennie, ez volt megírva, és én vígasztalom magam, hogy jön majd egy másik ló, kinek meg tudom adni a hozzá méltó megöregedés esélyét. Orsira mindig emlékezni fogok, egy csodálatos természettel megáldott ló volt. Nagy öröm, és meglepetés is ért az ünnepek alatt, 26.-án csörgött a telefonom, és bejelentkezett két lány, azzal a szándékkal jöttek hozzánk, hogy megajándékozzák állatotthonunk lakóit. Mindenféle finomsággal. Hát mit ne mondjak, kicsordult a könny a szememből, mikor megláttam azt a sok finomságot, volt ott répa, alma, kutyusaimnak táp, csont, pokrócok, mindenféle hasznos dolgok, amiket csak kaphattunk. Nagyon jóleső érzés volt, hogy Karácsony ünnepén eljöttek hozzánk, ilyen még soha nem történt velünk, hogy bárki is megajándékozta volna állatotthonunk lakóit a szeretet ünnepén. Eddig is hittem a csodákban, talán azért tudjuk fönntartani magunkat, mert csodák léteznek, csak hinni kell benne! És Ők ketten nekem azok voltak, a szeretet ünnepén!