Tegnap délelőtt Dr. Erdélyi Gáborral (tudjátok ő az egyik állatorvosunk) hozzáfűzöm nagyon szeretjük Őt!:) Szeretem benne, hogy szinte minden kutyámnak tudja a nevét, kiket már kezelt vagy ivartalanított. Hát megmondom őszintén sokszor én nem tudom hirtelen a sok közül, ha megkérdezik tőlem, hogy hogy hívják ezt a kutyust?" Na nem is ez a lényeg, hanem hogy elindultunk Kálóra, az alapítvány tulajdonát képező kutyák évi veszettség elleni oltásának beszúrkálására. Ili, mert hogy úgy hívják barátnémat, egy "elvetemült" állatimádó nőszemély, aki gondozza magánál 9 kutyánkat, és 3 lovunkat, illetve kettőt, mert az egyik egy kócos póni. Sokszor megkérdeztem Ilit, mondd, nem nagy teher amit a válladra pakolok? És erre Ő azt mondta, fér még rá, és örül, hogy segíthet. Persze, ahol tudok segítek, ha szükség van rá. Minden négylábú be lett oltva, még a szegény sorsú szomszédasszony kutyája is!:) Munkánk végeztével elindultunk hazafelé Alexal, kit a képeken láthattok, gondolom sokatoknak elszorul a szíve látványától. Már a fogadkozásaimról említést sem teszek, mert tudom, hogy valahol a sorsunkban meg volt írva, hogy mi ott, akkor, az útszélén, péntek délután találkozunk. Természetesen ha rendbe hoztuk őt testileg és lelkileg is, gazdit keresünk neki. Addig is, kérlek  Benneteket, hogy aki megteheti, kérem segítsen bennünket Alex felépülésében, jó minőségű táppal, vagy vitaminkészítményekkel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.