Pegit a balesetes labrador kutyust a mai napon bemutattunk a többi kutyának, már akinek feltételezésem szerint be lehetett mutatni mindenféle acsarkodás nélkül. Tudniillik már olyan jól van, hogy pisi-kaki szándékkal kimentünk az udvarra kis sétával egybekötve. Én nem tudom mi az oka, de a kutyák mind egytől egyig messziről mustrálgatták, -na meg gondolom határozott és szigorú megjelenésemnek köszönhetően- senki nem akart vele birokra kelni.:) Lehet, hogy érzik rajta, hogy beteg, és talán még sajnálják is egy kicsit...?? Szóval Pegi (mert hogy ezt a nevet adtam neki) nagyon jó fej, szobatiszta, szófogadó, kedves és hálás minden jó szóért. Kicsit tartottam tőle, mikor vettem ki a kanült a lábából, de a végén úgy éreztem még hálás is volt érte, hogy megszabadítottam tőle. Sajnos gazdája még nem jelentkezett, ezért ezúton is szeretnék neki örökbefogadót keresni. Gödöllőről kaptunk egy kutyaházat, aminek nagyon nagyon örültem, de sajnos még mindig vannak néhányan, kik társbérletben vannak egy házban. Sajnos az elmúlt napokban erősen fektámadt a szél, lovacskáim nem nagy örömére, tudniiilik a lovak nem igazán szeretik a szelet. Nyugtalanok, idegesek lesznek tőle, ilyenkor jobban oda kell rájuk figyelni, és hisztijüket kivédeni. Alig várták, hogy beengedjük őket, és az istálló biztonságában, szénázgatva halgasság Szélurfi fütyülését. Mit ne mondjak, nagyon elegem van már a télből, pedig sajna még igen sok van belőle hátra. De hát majdcsak túlleszünk ezen az időszakon is!:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.