Nos, az előző naphoz képest sokkal betegebb vagyok, mint kéne. A tüsszögésem átment köhögési rohamokba, és néha úgy érzem, hogy "kiköhögöm a tüdőm..." És olyan hangok jönnek az orromból orrfújás közben, hogy egy elefánt is megirigyelhetné. No, de a mai irományom ihletői a méhek. Szinte röstellem, hogy soha meg nem említem őket, pedig igen hasznos élőlényei a természet körforgásának. Na de lássuk csak, mi is a történet, melynek leírását a reggeli teázásom ihlete meg, ahogy csorgattam az aranyló nedűt a teámba. Nem messze állatotthonunktól éldegél egy ember, kinek sok sok méh családja van, és a méhek termelte pénzből szaporítja anyagi javait a nyugdíján felül. Egyszer aztán úgy esett, hogy megkérdezte tőlem, nem szeretnék e méhekkel is foglalkozni...  Azt mondta: "Nagyon elszaporodtak nekem a méheim, és fölöslegessé vált egy pár család" Gondoltam, Isten ments', hogy ezeket a szúrós jószágokat idehozzuk a tanyára... Ám a beszélgetésnek fültanúja volt Győző, aki immár 12éve velünk van jóban, rosszban egyaránt, azt a javaslatot tette, hogy próbáljuk meg, Ő bizony elszöszög velük. Na, a vége az lett a beszélgetésnek, hogy elfogadtuk/befogadtuk őket, és Győző jóvoltából évek óta finom adalékmentes mézet csorgatok a teámba.:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.