Elment a lány "szerencsét próbálni", akit én csak úgy, "Meggynek" hívok. Az élet sodorta hozzám, ámbár évek óta ismerem Őt, barátságunk lassan szövődött az évek múlásával. Mindig nagy tisztelője voltam hitének, azért, amit az állatokért tett és tesz, és talán ez az odaadás sodorta  Őt ebbe a helyzetbe, ami válságossá tette életét. De ez végül is maradjon az Ő titka, hiszen nem azért írtam le, hogy mindenki tudja. Persze aki ismeri, mindezt amúgy is tudja. Amit maga mögött hagyott az a múltja, és már nem is firtatja. Jó lett volna ha itt marad velünk, de lehetőségeim egyelőre nem tették lehetővé, hogy segítségét méltán viszonozzam. Kutyafalkáját felpakolta, és elment a messzi távolba...  Ha netán Ő is olvassa, szeretném ha tudná, hogy mi mindig szeretettel várjuk vissza!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.