Túl vagyunk a Nemzeti Vágta több ezres tömegeket vonzó, Magyarország egyik legnagyobb lovasrendezvényén. A magam részéről mindig izgatottan várom a rendezvényt, több okból kifolyólag. Először is izgulok, hogy ne legyen komolyabb baleset, se embert, se lovat illetően. Évről évre reménykedem benne, hogy a magukat oly sokan lószeretőnek bemutató hírességek közül valaki minket választ a jótékonysági futamon a részvételével való támogatásra. Évről évre szeretnénk képviselni a lovakat megillető tiszteletet, mely a rendezvény során korhűen mutatja be a nézőközönségnek milyen hatalmas szerepet töltöttek be a lovak az emberiség életében, melyet soha nem lenne szabad felednünk. Örömmel töltött el a hír, mikor először öt éve tudomást szereztem a rendezvény elindításáról, mert hittem abban, hogy a mai fiatalság ennek a nagy szabású rendezvénynek köszönhetően bepillantást nyerhet a régmúlt időkbe, és összehoz bennünket, embereket ha csak pár napra is, az érzéssel, hogy lovas nemzet vagyunk. Sajnos ez az érzés egy pár nap után elillan, miután újból szembesülök az elhivatottságom során tapasztalt szomorú lósorsok láttán. Ennek a rendezvénynek köszönhetően talán sokan ráéreznek arra, hogy akár még száz éve, mire is jutott volna az emberiség a lovak segítsége nélkül... No persze ha nincs ló, akkor nincs huszár, nincs csikós, nincsenek győztes csaták, nincs lovaskocsi, szinte nincs semmi, de semmi, mely az emberiséget előre vitte volna. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy miért is jött a gondolat, amiért létrehoztuk a Bottyán Equus alapítványt a lovakért? Én csak azt szoktam mondani, hogy a lovak iránt érzett tiszteletből, és szeretetből. Örömmel tölt el az érzés, hogy az idei Nemzeti Vágtán állatvédő szervezetként is jelen lehettünk, és képviselhettük magunkat. Véleményem szerint egy igen felelősségteljes és biztonságra törekvő lebonyolítás volt a szervezők részéről a 2012-es Nemzeti Vágta rendezvény. Tudom, sokan támadják a rendezvényt, pedig ha tisztában lennének vele, hogy a statisztikák szerint mennyivel több lovas baleset történik egyéb lovas eseményeken, biztos meglepődnének... Azért azt mindenkinek tudomásul kell vennie, ha valaki lóra ül, bármi megtörténhet, hiszen a lovaglás egy veszélyes sport. És mindenki a saját felelősségére teszi ezt. Véleményem szerint a pályaminősége tökéletes volt, a lovak elhelyezése szintén, ámbár az eső egy kis problémát okozott, de feltételezem ebből tanulva jövőre másként oldják meg a szervezők. Sok szép, ápolt, jó fizikumú lovat láttam, kivéve egyetlen egyet, de most nem szeretném leírni a helységet, melynek képviseletében érkezett... Egy darabig kétséges is volt az indulása, de nem tudom mi okból, de végül is ő is elindulhatott az áhított sikerért... Ellenben az állatsimogató, és a pónilovagoltatás helyszínén elgondolkoztam azon, hogy mit ki kell bírniuk ezeknek a szerencsétlen állatoknak a gazdájuknak hozott haszonért. Szomorúan vettem tudomásul nem voltak váltó lovak, ugyanazok a szerencsétlenek rótták a köröket egész álló nap. Ígéretet tettem nekik, hogy ezt szóvá is teszem majd az érdekükben a jövőjükre nézve. Egy szónak is száz a vége, nagy megnyugvást jelent számomra, hogy nem történt komolyabb baleset, és reménykedem benne, hogy sokan közelebb kerültek a lovak világához a Nemzeti Vágtának köszönhetően. Az idén Pintér Tibor szállt nyeregbe alapítványunkért a jótékonysági futamon, de sajnos csak másodikként ért célba. Ígéretet tett arra, hogy jövőre ismét megpróbálja. :) Ezúton is köszönjük Neki!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.