Lezárult a Hatvan és Hort közötti elkobzott lovak ügye az elmúlt héten. A tulajt egy év börtönbüntetésre  ítélte a bíróság két évre felfüggesztve. A lovakat nem kaphatja vissza, kimondták az árverezésüket. Most tudatosult bennem a gondolat, vajon hova kerülnek, miután több mint egy éve békében, szeretetben élnek velünk, és most már elhiszik, hogy az ember jó is tud lenni. Ők, akiket nem lehetett meg sem közelíteni 10 méteren belül, mert úgy rettegtek az ember közeledésétől, és mostanra ha meglátnak, maguktól jönnek simiért, jó szóért, na meg répáért, almáért...:) Azt hiszem soha nem felejtem el elkobzásukat, mely három napig tartott, bevetettünk mi ott mindent, ami tőlünk tellett, de kevés volt az esélyünk a majd' 1 hektáros erdőben, ahova a tulaj kiengedte a lovakat, hogy ne tudjuk megfogni őket. Végül is Horkai Zoltán állat koordinátor, (egy régi kedves barátom, aki Gödöllőn él medvéivel és farkasaival), segített ősi hagyományos módszerek bevetésével, segítségül hívtam még Dodit, a gyömrői kutyamenhely vezetőét, és az ő segítségükkel tudtuk befogni Bizsut és Bütyit. Bravó már furmányosabb volt, és én féltem, hogy nehogy megsérüljön, ezért a Fővárosi Állat és Növénykert kábító lövedék használatához értő orvosát hívtam segítségül. Egy biztos, felejthetetlen élmény volt számomra az ő esetük. Az az igazság, hogy hozzánőttek a szívemhez, mert nagyon megszerettem őket, szeretném nyomon kísérni a további életüket, szeretném ha olyan emberekhez kerülnének, akik szeretik és tisztelik a lovakat, és méltó gazdái lesznek. Úgyhogy nem hagyott nyugodni az árverés gondolata, hogy bárki elvehesse őket, ezért kérvényeztük, hogy a Bottyán Equus Alapítvány kapjon lehetőséget elsődlegesen a lovak megvásárlására alapáron, mely lovanként 20 ezer forint volt. Kérésünk meghallgattatott, és megkaptuk a lehetőséget, hogy megvásároljuk őket, így is tettünk. Sajnos azonban mérlegelnem kell szűkös anyagi helyzetünket, akárhogy is osztok, szorzok, végül is ők mind a négyen egészséges lovak, fájó szívvel, de meg kell válnom tőlük. Ezúton is kérlek Benneteket, ha tudtok, segítsetek nekünk megtalálni az megfelelő örökbefogadókat. Az örökbefogadásnak vannak feltételei, többek között angol boksz, karám, legelő. A lovak mindig az alapítvány tulajdonai maradnak, tehát tulajdonjogot nem adunk, de higgyétek el, én lennék a legboldogabb, ha nem kéne visszakerülniük az alapítványba, és nem azért, mert nem szeretem őket, hanem azért, mert az azt jelentené, hogy sikerült megtalálni nekik a hozzánk hasonló gondolkodású, és érzelmű társat az ember személyében, aki egy életen át felelősséget vállal értük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.