Kissé keseredés számomra ez az esemény, hiszen épphogy megszerettem, épp hogy barátokra talált az állatotthonunkban. Mázli története nem ritka eset, sajnos nagyon sokszor előfordul. Mázli az országút szélén bandukolt, mikor állatszerető emberek megtalálták, és elhozták hozzánk. Első látásra szerelem volt a miénk, és én mégis hagytam, hogy elvigyék, és majd beleszakadt a szívem, pedig nem is vitték messzire, csupán pár házzal arrébb költözött, még az utcából sem költözött ki, mégis nagyon nehéz volt. Egy nagyon kedves barátom, Meggyes, azt mondta, nem vagyok jó állatvédő, ha nem tudom kiadni a hozzánk kerülő kutyusokat, lovakat jó gazdi jelölteknek, jó helyre. És mindig lesz következő, akiknek segíteni kell, és ha nem így gondolkodom, akkor nem fogok tudni egy idő után segíteni más rászoruló kutyáknak. Az Ő szavai csengtek a fülemben, és beismerem igaza van. Mégis mikor Mázlit elvitték azt hittem megszakad a szívem. Ilyenkor az ember azt gondolja, biztos senki sem fogja tudni annyira szeretni mint én. :) Örökbefogadói egy kedves házaspár, kikben nagyon jó embereket véltem felfedezni, szerencsére, mint már említettem nem költözött messze tőlünk, így ókor-ókor meglátogathatjuk majd. Elismerem minél több állat van körülötted, annál kevesebb szeretet, barátság, foglalkozás jut egyedenként. És minden kutya megérdemelné, hogy legyen valaki, aki csak őt szereti, akit minden egyes nap hazavárhat, ha a gazdi ötször megy el egy nap, ötször is ugyanolyan szeretettel várja és üdvözölje hazaérkezésekor gazdáját az idők végezetéig. És ilyen tiszta önzetlen szeretetre csak egy kutya képes.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.