Ma reggel izgatottan és reményekkel telve indultam a majd két éve húzódó érdi lógyilkos perének tárgyalásra. Az úton végig azon gondolkodtam, édes Istenem, történjen már végre valami példaértékű ítélet az állatok kínzói, bántalmazói ellen, mely tanúságként és talán elrettentő példaként szolgál a hasonló gondolkodású és szívtelen emberek ellen. Megérkezésünk után szomorúan tapasztaltam, hogy nem igazán sokan jöttek el az állatvédők közül, de végül is ahhoz sokan voltunk, hogy egy nagyobb tárgyalótermet nyitottak meg számunkra. Ahogy hallgattam a bírónő vádbeszédjét, kit nem enyhítettek meg a lógyilkos magyarázatai, egyre jobban éreztem, hogy most itt nyertünk, elindult valami ebben az országban, amiért többek között érdemes volt erre az útra lépni, melyen járok. Amíg a bírónő felolvasta az ítéletet síri csend volt a teremben, de éreztem a szívünk egyszerre dobbant.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.