Elmentünk Tatabányára, megnézni Bravó lehetséges új otthonát, de sajnos  a jelenlegi körülmények miatt nem tartottam jó választásnak a helyet. Közben meglátogattam a tatabányai Tappancs Alapítvány vezetőjét, és menhelyüket,aki egyben jó barátom is, Évit, ahol persze minden szép és jó volt.
Biztos mindnyájan halljátok, hogy igen ínséges idők járnak a lótartókra, az idei nyár okozta szárazság miatt.
NINCS SZÉNA!!!!!
Ami fellelhető imitt, amott, az horrorisztikus áron eladó. Rettegek az előttünk álló téltől, mi is lesz a lovakkal Magyarországon, na és persze velünk?! A napokban elkapkodtam egy széna vásárlást, hiszen közel is volt, az ára is megfelelő, de sajnos itthon vettem észre, hogy belül penészes. Nem is tudom, hogy történhetett ez meg, hiszen már jó párszáz bálát vásároltam az évek folyamán, de szerencsére meg tudtuk oldani úgy, hogy szalmára cseréltük vissza, és még a tulaj elnézést is kért. Na hát ez is csoda!

A héten nálunk járt Dr. Kurucz János kíséretében a pest megyei lófelügyelő, és együtt elindították a lóútlevélhez szükséges folyamatokat. Mint kiderült, hónapok kérdése, és meg is lesznek a dokumentumok. Egyszerűen nem értem mi tart ennyi ideig ezeknek az okmányoknak a kiadásán?! Na persze sok mindent nem értek, de ezt most hagyjuk...

Egyik reggel, mikor vittem ki a szemetet két kiscicát találtam a kapuban. Feltételezem, nekünk szánták őket ajándékba.... Mondanom sem kell, egyik csipásabb, mint a másik, de majd Erdélyi doktor segít ezeken a dolgokon. Az elmúlt hónapokban szép számmal kerültek hozzánk cicák, és én azon csodálkoztam, ahogy ott álltam közöttük, hogy szinte mindegyik fiú, és más és más színű. Végül is szerencsém van valamilyen szinten, mert a fiú cicák ivartalanítása olcsóbb, és egyszerűbb is. Jaj, Istenem, milyen jó érzéssel töltött volna el, hogyha az a doboz, mely a cicákat rejtette, mondjuk Betadinet, vagy cicatápot rejtett volna.... :) Végül is most már mindegy, legalább nem a vizesvödörben, vagy szemeteskukában végezték, és persze ezúton is várjuk az örökbefogadóikat! :)

Szombati ebédünk kotyvasztása közepette csörrent meg a mobilom, illetve nyerített, (mert hogy az én mobilom nyerítve hívja fel a figyelmemet arra, hogy valaki beszélni szeretne velem.) Móczár Évi, lovas szomszédom hívott, hogy találtak egy cicát hazafelé az úton, ki igen kritikus állapotban fekszik a poros úton, persze ők addigra már lehúzták az árnyékba. Vajon hányan mehettek el mellette az idő alatt, amíg ott feküdt?! Jó, nem egy forgalmas út, mikor odaértem, én is láttam, hogy a cica nagyon rossz állapotban van, ezért óvatosan beraktam a hordozóba, és kiderítettem, hogy ki az ügyeletes állatorvos szombat délután lévén. Veresegyházon a Veresvet rendelőbe vittem, és a doktornő véleménye szerint is utolsó pillanatban került orvoshoz, hiszen úgy ki volt száradva, hogy már összeomlani látszott a keringése.

A doktornő azzal biztatott, hogy talán még megmenthető, persze ez sok mindentől függ. Azonnal infúzióra tette, és ahogy csöpögött bele az életmentő koktél, egyre látványosabban javult a cica állapota. Végül is nem tudjuk pontosan, hogy mi történhetett, elütötte e valami, vagy mérgezés, mert látványos sérülése nem volt. Viszont ami ebben az esetben ezzel a cicával kapcsolatban, mint állatvédőnek jóleső érzés volt, hogy ivartalanított kandúr cicáról beszélünk. Ezzel úgy gondolom, hogy felelősségteljes gondolkodású gazdája van, és talán még meg is találja a cicáját nálunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.