Végülis mindig törénik valami nálunk/velünk...

Ma például az Alagi Majorban jártam, szalmáért mentünk oda. Az egész területen összesen két lovat láttam karámban, micsoda ló élet, ugye...?! :S Dehát ők versenylovaknak születtek és biztosan nagyon vigyáznak rájuk, ezért vannak bezárva az istállókba. Pár év múlva kikerülnek onnan hobby, vagy istállólónak, persze egy kicsit átrendezik az agyukat is... Ha nem válnak be, akkor mennek a vágóhídra... De ha innen kikerül, még arra is lehet esélye, hogy egész életét a szabad ég alatt tölti. Nem számít, hogy az ősei hol látták meg a napvilágot, vagy hol tenyésztették őket, és mi célból. Mert a ló, az ló, dehát egy telivér mindent kibír....... ugyebár.........

Téma váltás: Délutáni programként kitakarítottuk a kenneles kutyusok helyét. Jó volt rajta túllenni, pár nap múlva megint jó lesz.:)  És erről jut eszembe, Teszkó kutyusak először sikerült nagydolgát végezni kint a kertben, mióta az állatotthonban él, ez számomra hatalmas nagy dolog, mert eddig csak bent sikerült ez neki... Bízom abban, hogy ez a mai eset nem csupán véletlen történt meg vele. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.