Az elmúlt hét is gazdagon telt eseményekkel, persze mint mindig. A héten is volt ivartalanítás, vakcinázás Erdélyi dokinál.
Lebbencs, Zsömi, egy cica a sok közül....
Emlékeztetőül, Lebbencs kutyust pár hete hozták a menhelyre, mondván, hogy egy autó alatt találtak rá, ahol remegve várta sorsa további alakulását. Feltételeztem, se chipje, se oltása nincs, ezért látogattunk el Erdélyi Dokihoz, ahol is megkapta ezeket a fontos dolgokat, melyek úgy gondolom a felelősségteljes állattartás alapvető feltételei.
Zsömi, egy imádni való kedves kutyus, aki kimaradt a költözködésből. ha tehetném, és az olyan egyszerű lenne, megtartanám magamnak. Aztán lehet, hogy így lesz, hiszen nem igazán jelentkeznek érte örökbe fogadni szándékozó emberek. Szóval ő az a kutya, aki képes mindent megbocsátani az embernek egy jó szóért, egy buksi simogatásért, tehát nem arra gondolok, hogy egy odadobott csontért eladja a lelkét is! Ha belenézel a szemébe, árad belőle a szeretet, a megértés, és a hűség. Zsömi is megkapta a veszettség elleni vakcinát, és az őt illető chipet.
Egyik cicánk, ki idekerülése óta sem igazán szedte össze magát, ismét orvosi segítségre szorult. A doki megvizsgálta, el is látta mindenféle antibiotikummal, és most várjuk gyógyulását.

Málna természetesen mindenhova elkísér minket, még az állatorvoshoz is...

Lebbencs jött, és ment.
Lebbencs kutyus abban a nagy szerencsében részesült, hogy máris szerető gazdikra talált. Petra és Tomi fogadta őt örökbe, akik már boldogították életüket Csipi örökbefogadásával is, a már meglévő kutyusuk, Gonzi mellé. Örülök, hogy Lebbencs jó helyre került Petráékhoz, úgy látszik náluk bejön a mondás, miszerint három a Magyar igazság, na persze nem tudom, mi lesz az egy a ráadással? :)

Tavirózsa rádió
Meghívást kaptam a veresegyházi Tavirózsa Rádiótól, ahol természetesen az állatvédelemről, és a felelősségteljes állattartásról beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magam, annak ellenére, hogy ha egy mikrofont dugnak az orrom alá, rögtön pánikba esem, és ez most sem volt másképp.
Legelőtakarítás
Az elmúlt hétvégén legelőtakarítás volt nálunk. A szokásos kis csapat jött össze ismét, és nagyon jó hangulatban telt a nap. Jól haladtak a munkával, tiszta, lócitrommentes mentes placcot varázsoltak a legelő egy részéből pár óra alatt, melyet védenceink mit sem törődve az áldozatos munkával, ismét jól összekakiltak. De hát ez már csak egy jól működő körforgása az itteni életnek. A munka végeztével egyik segítőnk "megfuttatta" magával hozott távirányítós autóját, mely hatalmas sebességgel száguldozott a legelőn a lovak legnagyobb ámulatára. A kis autó látványa, és annál nagyobb hangja kisebb fajta felfordulást okozott a lovak között, aminek a vége az lett, hogy leszakították a villanypásztort, és összekeveredtek a "barátok", meg a "nem barátok"... Hát ettől egy kicsit megijedtünk, hogy hogy is fogjuk őket szétválasztani. Hogy hol is kezdődik a barátság? Gondoltam én, majd most jól felhánytorgatják egymásnak ki mit tett a szalag túloldalán... DE hál' Istennek minden komolyabb nézeteltérés, és összebunyózás nélkül sikerült őket szétválasztani, és én ismét tanultam tőlük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.