Az elmúlt napok eseményei
Annyi minden történt az elmúlt héten velünk, körülöttünk,  hogy nem is tudom hol kezdjem. A mezőgazdasági munkák melyeket végzünk, hála a körülöttünk lévő földtulajdonosoknak ebben az évben igen megterhelő kis csapatunknak, de hálásak vagyunk a sorsnak, hogy valamilyen területen dolgozhatunk, kaszálhatunk, hiszen ez is hozzájárul az alapítványunk fenntartásához. Biztos Ti is, főleg a lovasok tudjátok, érzitek, hogy mekkora gondok lesznek idén a takarmány beszerzésével, vagy ami lesz, az is aranyáron lesz. Ahogy írom soraimat az jár a fejemben, hogy pedig milyen egyszerű lenne a lovak tápláléka, hiszen a természet legtermészetesebb adománya a fű. De nincs. Kiégett a legelőnk, és nem csak a miénk, hanem országszerte mindenkié. Nem is tudom mi lesz velünk a hosszú téli hónapok alatt. Hány és hány lovat fog súlytani az éhezés?! Nem kegyes hozzánk a természet és a szélsőséges időjárás. Sokszor szólongattam a Jóistent, hogy Édes Istenem, csak esne az eső, hogy nőjön a fű… Úgy gondolom nem sok köze van ahhoz, ami történik a világban, csak nekünk embereknek.
ÖRÖKBEFOGADTÁK TAPPANCSOT
Tapi már lassan másfél éve állatotthonunk lakója volt. Egy család fogadta örökbe, 12 éves kislányuk legnagyobb örömére. Tappancsot szokásos gondolataim közepette engedtem útjára új családjával, akiknek hálás vagyok Tappancs nevében is, hogy kaphatott egy új családot, ahol igaz baráttá válhat.
ÁLLATORVOSI LÁTOGATÁSOK
Dr. Erdélyi Gábort sem nélkülözhettük a héten, Kongó kutyának begyulladt a füle, Pegi kutya pedig egyik pillanatról a másikra olyan köhögő rohamokat kapott, mely hallatán összeszorult a szívem. Gondos dokink orvosolta mindkét kutyus problémáját, és kutyáink szépen gyógyulgatnak.:)
KUTYAKENNEL ÉPÍTÉS
Volt kennel építés is, illetve még mindig folyamatban van. Sajnos nem igazán volt rá nagy érdeklődés, 3 fiút kivéve, inkább lányok jöttek segítségünkre mindkét hétvégén, amit meghirdettünk. Szombat-vasárnap mi, lányok birkóztunk meg a feladattal, mely abból állt, hogy kihúzogattuk a rengeteg gallyat az erdőnek annak a részéről, ahova a kennelt tervezzük. Győző nagy buzgalommal vágott le, illetve ki az útban lévő fákból. Előbb utóbb ez is elkészül, mint minden állatotthonunkban, aztán majd együtt örülünk a befogadott kutyusoknak. Szóval a kennel építés folyamatban van még mindig, és az elkövetkezendő hétvégéken is szeretettel várunk minden segítőt, főleg fiúkat, hiszen még is csak betonozásról van szó, ami azért nem női munka… :)
AJÁNDÉK LÓNAK NE NÉZD A FOGÁT!
Volt sok látogatónk, sok örökbefogadó jelölt Bizsunak, Barkának, Bravónak és Bingónak. Sajnos valahogy nem találunk rá az igazikra, de lehet, hogy nekem túl nagyok az igényeim. Istálló, karám, legelő… Ja! És még iskola lónak sem szeretném őket adni! Némelyik gazdi jelöltnél már kezdem magam úgy érezni, mint a dabasi lóvásárban. És ez kezd egyre jobban elkeseríteni. Na, nem azt mondom, hogy valaki ne nézze meg alaposan, mit vesz a nyakába, és nem is a közmondásra hivatkozom, miszerint ajándék lónak ne nézd a fogát, De némely gazdajelölt igen csak kihozott a sodromból, miután egyik lovamtól a másikhoz szökkent, persze már az örökbefogadhatókat otthagyva. Most már kezdek rájönni, hogy ez egy nehéz menet lesz. Sokan például el sem jöttek, csak emailben levelezünk, nem is tudom hogy gondolják, hogy majd emailben elküldöm a lovat is?! Én azt szeretném ha ez a gazdikkal szerelem lenne első látásra, már a fotók alapján is akár, a személyes találkozás, meg csak az I-re a pont.
A MAGYAR ÁLLATVÉDŐ ÉS TERMÉSZETBARÁT SZÖVETSÉG NÁLUNK TARTOTTA IB ÜLÉSÉNEK AKTUÁLIS MEGBESZÉLÉSÉT
Jó volt velük együtt lenni pár órát, igyekszünk sok-sok problémára megoldást találni, tervezgetni a jövőre vonatkozóan az állatvédelemmel kapcsolatban.
És így a végén, lányom, Regina talált egy kiskutyát, melyet gyorsan haza is hozott, már mondtam neki, nem fogom elengedni sehova, hiszen szinte minden héten haza hoz valamit.:)Persze tudom, hogy hülyeséget beszélek, hiszen lányom 22 éves, szociálpedagógusnak készül, de valószínűleg sokszor van rossz időben, rossz helyen. Szerinte persze ez nem így van.:) A lényeg a lényeg, az Anivetben volt dolga, mely egy mellékutcában van Zuglóban, kifelé jövet lett figyelmes a csöpp kutyára, akit először, messziről cicának nézett, de közelebb érve látta, hogy egy pici kutyus remeg a bokrok alatt. Azonnal fölvette, és körbenézett, vajon kihez tartozhat ez a pici csöppség. Több házba becsöngetett, de nem lett meg a gazdi, visszament az Anivethez, és mondta, hogy ha valaki keresné a kutyust, akkor a Bottyán Equus Állatotthonnál vehet át. Kiplakátozta a fára is, ahol megtalálta a kutyust, és mi vártuk a tulajdonos jelentkezését. Persze addig is jobbnak láttuk elvinni a kutyust állatorvoshoz, mert nagyon ment a hasa, és sehogy sem akart elmúlni, pedig próbálkoztunk Bolussal, kefírrel, rizzsel, de semmi javulás. A kakijába elég sok petét lehetett megfigyelni, így gondoltuk hogy soha életében nem kapott még féreghajtót, ami be is igazolódott, miután Dr. Erdélyi Gábor beadta neki a féreghajtó pasztát. Már aznap este meg lett az eredménye, és hát nem volt szép látvány. Ma már „gyönyörű” csavart kis turbánt tekert vacsi után a kertbe. :) Sajnos gyanakvásunkat beigazolta a Doktor úr is, miszerint a kutyus nem hall semmit. Lehet ezért került az utcára. Fajtáját tekintve nem tudjuk, mi lehet. Valószínűleg Argentin dog keverék. Ez csak akkor fog kiderülni, ha kicsit idősebb lesz.