Szomorúan indult a mai reggel, Sári nem tudott rendesen felállni, ránk is jött a frász! Telefonon azonnal hívtam Dr. Kurucz Jánost, jöjjön, amilyen gyorsan csak tud, és vizsgálja meg Sárit, Ő jött is, de addigra az öreg lány úgy nézett ki, mintha semmi sem történt volna, miután fölállítottuk, megette a zabját, majd komótosan elkezdett szénázgatni, és értetlenül nézett ránk, hogy mit pánikolunk… Megmértük a lázát, de hál’ Istennek nem volt láza. Az alapos vizsgálás után közölte a doki, így első látásra nem talál semmi komolyabb okot, véleménye szerint Sárának valószínű volt valamilyen vírusos gerincproblémája, melyre a farka, és a két hátsó lába mozgása alapján gondol, ezenkívül a mája sem a régi, szeme fehérjét igen sárgának találta. Na és persze a kora! Azt javasolta, adjunk neki szőlőcukrot, és egyéb vitaminkészítményeket, az mindenképpen jót tesz. Ezúton is szeretnék kérni mindenkit, ha netalán van otthon felesleges szőlőcukor ajánlja fel Sárinak.:) Köszönöm a nevében is! A nagy ijedség után a Doktor úr megnézte Barbi újonnan nődögélő patáját, kicsit megjáratta, ügetgette, és elégedetten konstatálta a határozott gyógyulást. Azt mondta, ha nem lesz ilye sáros a talaj, Barbi most már egy részére kialakított kisebb karámba is kimehet. Nagyon boldog voltam a jó hírek hallatán, és továbbra is reménykedem Barbi mielőbbi teljes gyógyulásában. Nagy az érdeklődés több civilszervezet részéről a táborfalvi lovakkal kapcsolatban, és ezzel párhuzamosan megy is bőven a kavarás. Most már csak arra leszek kíváncsi, melyik civilszervezet viszi őket el, és gondoskodik róluk ha túlélik megpróbáltatásaikat, illetve betegségeiket, melyeket még ez idáig még nem tudtak kimutatni. Várom Dr. Pallós László, az üggyel kapcsolatos vizsgálatának eredményét, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. Egyre jobban érzem a fontosságát annak, hogy komoly lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy emberek hogyan tartanak lovakat. Szabályozni kellene a lótartást, betartatni legalább az állatvédelmi törvényeket, és kötelezettségeket. Dolgozom rajta, hogy ez előbb-utóbb így is legyen! Nem szeretnék általánosítani, de a mai világban boldog, boldogtalan lovardát nyit, nem is tudom elképzelni mit hisznek, hogy a lótartásból meg lehet gazdagodni?!?! Idővel aztán sorra mennek tönkre, a lovak egyre soványabbak, a lótartók vándorolnak, egyik helyről a másikra, pár ezer forintos árcsökkenés reményében. Persze mennél olcsóbb a lótartás, annyival silányabb a lovak tartására fordított összeg. A mai üzemanyagárak és takarmányárak mellett sajnos ez tény, nem is beszélve az állatorvosi költségekről! Megbízható forrásból tudom, hogy sok-sok ló gazdája „elvérzik” ha netalán egy kólikával, vagy bármely komolyabb műtéttel kórházba kerül kedvence, és bizony nagyon sok esetben lemondanak róluk, és egyszerűen otthagyják őket gazdáik. Egyszóval a mai világban nagyon kevés ember engedheti meg magának, hogy lovat tartson és mégis sajnos sokan megteszik.

 

Ezúton szeretnék köszönetet mondani

Bánfalvy Tamás Gábornak,

Karikó Évának,

Dr. Csergő Tibornak és Csergő Máriának,

Szabó Ildikónak

Támogatásukért Sára, és az alapítványban élő állatok nevében!

Köszönettel és tisztelettel Bottyán Equus Állatotthon