Az elmúlt hetekben egyre több hívást kaptam rossz körülmények között tartott lovakkal kapcsolatban. Ezek sokszor fájó kérések, de elfogadtam azt a tényt, hogy nem tudom megváltani a világot, többek között szűkös anyagi helyzetünk miatt sem. Tudom, hogy meg kell húznom a határt, hiszen a már megmentett lovak és kutyák kárára sem gondolkodhatok felelőtlenül, bármennyire is fáj.

És mégis, ha öreg lóról van szó, rosszabbul érzem magam a bőrömben. Ez olyan igazságtalan, hogy ha egy ló megöregszik, és többé nem tudja szolgálni gazdáit, feleslegessé válik, meg kell tőle szabadulni csak azért, nehogy ott legyen vége az életének, ahol több évtizede szolgált. Sajnos az élet pedig sokszor erről szól az állatok világában is, és én piszok igazságtalannak tartom!

Telefonon kaptam a hívást, valaki ingyen odaadná a majd' 30 éves lovát, mert attól fél -idézem - „nehogy nála dögöljön meg, mert bizony nagyon drága az elszállítása a tetemnek, ön meg mindenképpen jól jár, mert ha maguknál döglik meg, tiszta haszon, mert megetetheti a kutyákkal. Amúgy nagyon jó ló, igen kezes, több csikót is dobott idős korában is.” Ezek a mondatok nagyon rosszul estek nekem, szeretném Őt befogadni, elhozni onnan, de félek a jövőtől, mert tudom, felelősséggel tartozom értük a mai nehéz világban is. Kérlek Benneteket, ha valaki ismerne olyan személyt aki örökbe fogadná Sárit, (mert hogy így hívják) nagyon hálás lennék érte, vagy bármilyen összeggel támogatni tudná az alapítványban való életét, nagyon megköszönnénk! Sári leírása: idős kora ellenére nagyon aktív, jó kedvű, jó étvágyú ló, rossz szokásoktól mentes. Segítségeteket előre is köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.