Annyira belefeledkeztem a kutyák és lovak körüli eseményekbe hogy a napokban örökbe fogadott kecskéről nem is számoltam be irományomba. Johanna, mert hogy így neveztük el, rossz sorsa elől került állatotthonunkba. Az idő múlásával no meg a kegyetlen állattartóknak köszönhetően, igen-igen megszaporodott a kecske létszám állatotthonunkba. Egyik nap hívott egy kedves Úriember, és megkérdezte, kecskét vajon nem adunk örökbe? Végül is miért ne, gondoltam. Elmondtam az örökbefogadás feltételeit, hogy Johanna egy életre szól nem lehet megenni, eladni stb. Az örökbe fogadó mindezt tudomásul vette, alá is írta az örökbefogadási szerződést, és biztosított a felől,
hogy rossz szándékai egyáltalán nincsenek, van már egy kecskéje és egy amolyan állatsimogatója, ahova a környékbeli gyerekek járnak és Ő maga is nagyon szereti az effajta állatokat és még fűnyíróként is nagyon jól funkcionálnak a kertbe. El is jött kiválasztotta Johannát, és mi jókívánságainkkal szívünkbe útjukra bocsájtottuk őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.