Ha már meg lettem szólítva, szeretném leírni az ügyről az én álláspontomat is:

tavaly év végén pletykaszinten már hallottam róla, hogy Andi szeretné befejezni az állatvédősdit. Evvel kb. egy időben úgy alakult, hogy egy rövid időre lecuccolok a Zakuszkára, így volt alkalmunk Andival végigbeszélni személyesen az egészet. Már akkor szóba került komoly opcióként a Lelenc, amit én első perctől elleneztem, több okból is:

- egyrészt a Lelenc kutyamentő egyesület, semmilyen lovas háttérrel nem rendelkezik, ismereteik nincsenek, és én személy szerint kevésnek tartom azt, hogy lehet, hogy találnak olyan gondozót, aki ért a lovakhoz, ezen belül az egyértelműen sérült, egészségileg problémás lovakhoz. Ez az én véleményem szerint aggasztó, mert a jó szándék néha kevés.

- lovakért felelős gondozóként felmerült az én nevem is, több oka is volt, amiért nemet mondtam rá, de ezek az okok kb. teljesen egyeznek avval, amiért elleneztem azt is, hogy a Zakuszka Alapítvány lovai oda költözzenek

- a terület nem alkalmas ennyi ló fogadására – jelzem, hogy nem tudom, mennyi megy át oda és Andi mennyit tart meg, de a területen 6-8 lónál több nem tartható megfelelő, elfogadható módon (és most nem arról van szó, hogy mennyit lehet odavinni, hanem arról, hogy mennyinek jut legelő, beálló, neadjisten boksz. Én magam alapvetően félrideg-tartás párti vagyok - egészséges lovak esetében. Egy sérült vagy idős lovakat gondozó alapítványnál a boksz kikerülhetetlen sok helyzetben.)

- a Lelenc tanya csupán bérlemény, határozatlan idejű szerződéssel, tehát két hónapos felmondási idővel bármikor kitehetik az ott élő állatok szűrét. Kutyákat ilyen vészhelyzetben még csakcsak szétszór az ember ideiglenes befogadóhoz, de azt hiszem, egy lovas fórumon nem kell taglalnom azt, hogy lovakkal ez nem egészen így működik. Nem érzem ebben az opcióban a hosszú távú biztonságot.

- nem keresek óvatos szavakat: egyenesen etikátlannak tartom azt, hogy egy lómenhely kvázi rátelepedjen Magyarország másik, 10 éve működő lómenhelyére, amelynek a székhelye mindig is Őrbottyánban volt. (ezúton is javítanám az egyik hozzászóló pontatlan információját, mi szerint a Zakuszka-tanya volt az első) A Bottyán Equusról beszélek, ahol durván 40 ló és ugyanennyi kutya él. Tudom, hogy kicsi ez az ország, de ennyire azért nem. Az állatvédelem elfogadott etikai kódexe kimondja, hogy még csak nem is kampányolunk a másik területén, még csak szórólapokat sem teszünk ki olyan térségben, ahol másik alapítvány működik. És ne gyertek nekem azzal, hogy van olyan város, ahol több kutyamenhely is működik, hiszen a lómentés nem ugyanaz a lépték. Ez így nem korrekt. Lehet mondani azt, hogy „persze, mert az állatvédők csak az 1%-ért marják egymást már megint”, de egyet azért tisztázzunk le: minden állatvédő alapítvány non-profit szerveződés, állami támogatás nélkül, kizárólag adományokból és saját vagyonból tartják fent magukat. A saját vagyon pedig ugye véges, így egyetlen bevételi forrás az adomány és az 1% marad, természetes tehát, hogy ezt mindenki próbálja megtartani akár kistérségi kampányolással, akár bárhogy, természetesen normális és etikus kereteken belül. Ez, hogy a két, alapvetően lovakra specializálódott menhely egymástól 5 kilométerre lesz, ez egyiknek sem válik javára. Ellenérv volt, mikor ezt felhoztam, hogy más a támogatói kör, nem lesz ebből gond. De lesz. Nincs Zakuszkás mentett ló és Bottyános mentett ló – mentett ló van, ugyanolyan igényekkel, ugyanolyan érzésekkel; és jó esetben a lószerető ember sem tesz ló és ló közt különbséget. Nyilván van, aki ezt vagy azt a tartástechnológiát preferálja és ezt vagy azt a kommunikációt csípi jobban, és ez befolyásolja a döntését, de a kistérségi kampány megosztó lesz és ez nem korrekt véleményem szerint.

- a Lelenc megítélése kutyás berkekben is erősen szélsőséges, nagyon sok szervezet határolódik el tőlük, amit bírálni nem posztom, de tény. Nem vagyok biztos benne, hogy ez úgymond jót tesz a Zakuszka-tanyának, de jóslatokba nem bocsátkozom. Ami tény, hogy a Lelencben volt nagyon sok évvel ezelőtt személyes érintettségem, ami miatt van egyfajta megítélésem irántuk, ha harag nem is. Amit tesznek, azt magától értetődően pártolom, a módja viszont egész egyszerűen nem az én utam.

A tisztán látás végett elmondom, hogy a Zakuszka tanya lovait befogadta volna a Bottyán Equus is. Személy szerint én ezt a megoldást javasoltam és ezt is pártoltam: régóta működő, sokat bizonyított, nagy tapasztalattal, kiemelkedő igényességgel, nagy lószeretettel rendelkező aktív szervezet. Lovakra specializálódva, adott a saját tulajdonban lévő sok hektár plusz legelőnek bérelt sok hektár terület, elhivatott vezetés, hozzáértő gondozók, biztos anyagi háttér, sok éves múlt. Az egyedüli, ami ellenük szól, a személyes ellentét, ami viszont okafogyottá vált volna, hiszen Andi ki akar szállni a Zakuszkából. Nem értek egyet a Bottyánosok felé irányított pikírt megjegyzésekkel (nem csak Andi részről), hiszen ez már egy ideje nyílt titok volt, feleslegesen nem kell ellenségképet faragni. A Bottyánt mindenkinek szíve joga szeretni, szíve joga utálni, de az vitathatatlan, hogy teszik a dolgukat és jól. A lovak nagyon magas színvonalon vannak tartva, rend van, tisztaság, nem akarnak menhelynek kinézni, hanem van egy mérce, amit tartanak a kezdetektől és lefelé nem mennek, csak fölfelé. Teszik a dolgukat, lovat mentenek, bejelentésekre mennek ki. Példát mutatnak. Itt a ló az első. Lehet efölött ítélkezni, meg mondani, hogy nincs hozzá közük, hogy Andi mit csinál: de van. A történtek fényében meg pláne van.

Lovas berkekben titok nincs, csak pletyka, gondolom mindenki pontosan tudja, hogy Andival a viszonyunk hol ilyen, hol olyan. Volt, hogy összevesztünk, volt, hogy kibékültünk. Egy dolgot mindig is tiszteltem benne: az állatok mentését. A móddal sokszor nem értettem egyet, gondoltam sokszor azt, hogy a festett kép és a valóság nem fedi egymást (értem ezt ide is és oda is), de van ez így sajnos. Én még mindig nem tudom felfogni, hogy ilyen hamar kiszáll, számomra ez felfoghatatlan, hogy ebből hogy lehet kiszállni, ha valaki ennyire belekeveredett, pláne, hogy ez egy megtestesült álom volt. Akkor hogy? Ha valakinek van egy álma, akkor annak zsigerből kell jönnie és nem úgy van, hogy eddig ez voltam, most meg majd más leszek. Az mindenképp pozitív, ha valaki felismeri, hogy már nem szereti csinálni, nem tudja jól csinálni azt, amit csinál, így inkább abbahagyja, és nagyon sajnálom, hogy itt erről van szó. Az egyetlen gondom az abbahagyás jellegével van, szerintem jobban meg kellett volna gondolni és felelősebben dönteni a fent leírtak miatt. Én egyértelműen szabadulni vágyást érzek a történetben, szinte bármi áron és nagyon rövidnek találom a kifutási időt. Ezek voltak az okok, iletve az elmúlt pár hónap történései, hogy jeleztem már pár hete, hogy szeretnék lemondani a kurátori tagságomról, ehhez a lépéshez már nem szeretném, ha közöm lenne, mert nem értek vele egyet. Lemondani még nem volt módomban, de ezt még el szerettem volna mondani. Andi már ismeri az álláspontomat, Neki nem mondtam újat ezekkel, de gondoltam leírom, hogy megelőzzem a felesleges találgatásokat.

Leszögezném, hogy ezt nem vitaindítónak szántam, még csak ítélkezni sem akarok. Ez a személyes véleményem, amit az alapján formáltam, amit a történetből ismerek. Viszont nem minden fekete vagy fehér, ez biztos.