Mármint a cicák a menhelyen. Lehet, hogy elcsépelten hangzik sokaknak, de ebben a részben szeretnék pár szót ejteni az ivartalanítás fontosságáról. Hogy ne kerüljenek kidobott ártatlan állatok kukába, útszélére, erdőszélre, ahol életben maradásukhoz nem igazán sok esélyük van, csak a szenvedés, éhezés, és végül az elkerülhetetlen sorsuk vár rájuk. Annak ellenére, hogy az alapítvány kezdetekben a lovakért jött létre, most már lassan több cicánk és kutyánk van, hiszen tömegesen kerülnének be az otthonba.
Visszatérve a történet elejére, aznap éppen szokásos bevásárlásomra indultam. A közértben az egyik eladó panaszkodott, miszerint az üzlet raktár részébe beköltözött pár nappal ezelőtt egy kiscica, és igencsak panaszosan kéri a napi apanázsát, szerencsére az bolt dolgozói állatszerető emberek, és természetesen etették a csöpp cicát, aki ezek után naná, hogy nem tágított a bolt közeléből. A cica semmiképp nem maradhat a boltban, mert a főnök fenyegetőzik, hogy ha meglátja a macskát belevágja egy tóba, igen ám, de a dolgozók sem vihették haza magukhoz, mert nekik is volt már otthon cicája, sokaknak nem is egy. Ezt meghallva nem volt kétséges, hogy mi legyen a cicával. A menhely kapuján már kezemben a cicával léptem be. El is neveztem Őt CBÁnak.
Cébéá rövid idő alatt beilleszkedett sorstársai közé, és éli mindennapi boldog cica életét, remélem érzi, hogy hazaért, és már semmi rossz nem történhet vele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.