Mai főszereplőnk Lilike, aki a vörösiszap katasztrófa egyik túlélője.

Fajtáját tekintve egy Japán törpetyúkocska. Sok társával együtt került állatotthonunkba, de sajnos csak kevesen élték túl a gyilkos iszapot. De Lili erős volt, ő megúszta, és új otthonában rátalált a szerelem, és annak rendje, módja szerint családot alapított választottjával egy törpe kakaskával, aki már régóta az otthon lakója. Telt, múlt az idő, és én izgatottan vártam, hogy vajon Liliéknek hány pici csibéjük kel ki a gondosan SAJÁT CSŐRILEG kialakított, és megépített fészekben a póniház tetőterében. Lili minden napját a tojásokon ülve töltötte, csak enni, inni és persze nagydolgát végezni volt hajlandó leszállni róluk. És végre eljött a nagy nap, szokásos napi látogatásomat tettem Lilinél, persze már számítottam a Lili csemetékre. Lili amint meglátott fölborzolva tollait a tudtomra adta, hogy ő mostantól felelősségteljes tyúkanyóvá avanzsálódott. Tiszteletben tartottam a viselkedését, nem erőltettem, látogatásom célját, miszerint szerettem volna megtudni hány pici csibéje lett. Nem kellett sokáig várni, Lilike pár nap elteltével büszkén vonult fel a lovak, kutyák, cicák, és persze Gyula előtt, hogy bemutassa apró csemetéit mindenkinek. Az állatok társas viselkedését egész életemben csodáltam, tanulmányoztam, de azt látni, hogy mindenki tudomásul veszi, hogy Lilinek családja van, és hogy ez mindenki számára - még ha akkorák is mint egy dió,- szent és sérthetetlen. Annak, hogy még csak meg sem próbálták bántani őket, nagyon örültem. Talán a kutyák-cicák elfelejtették ragadozó ösztöneiket, mely a lelkük mélyén ott lapul. Talán úgy érzik, hogy ebben a nagy családban, amelyben élnek az emberekkel és sorstársaikkal együtt, nincs helye vérengzésnek, de az is lehet, hogy csupán kényelemből nem érdeklődtek Lili csibéi iránt, hiszen az ember kiszolgálja az igényeiket és nem kell erőfeszítést tenni a napi táplálék megszerzéséért. Lilinek két csibéje kelt ki, mint a fotón is látható anyjuk fejére nőttek rendesen, biztos az apjuk génjeit örökölték.

Bajban vagyok, hogyan is nevezzem el őket, hiszen annyi állat él már nálunk, hogy már alig bírom követni kit hogy hívnak, viszont nagyon szívesen veszem az ötleteket, ha valakinek van valami szellemes név ötlete Lili csibéi számára. :) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.