Épp hogy hozzákezdtünk szombaton a reggeli elfogyasztásához, jött a telefonhívás, miszerint Nagylókon embertelen körülmények között tartanak két lovat, és ez elmúlt hónapokban már egy harmadik társuk elpusztult. A bejelentő szerint a két életben lévő ló közül az egyiket csak segítséggel tudták felállítani. Tudtam, a kávénk már nem fog kihűlni a bögrénkben, mert azonnal útnak indultunk. Az út hosszú volt, és végig azon rágódtam, vajon fedi e a valóságot a bejelentés. Hát fedte... A helyszínre érve a megadott címen a kapu tárva nyitva, illetve bedőlve, szőrnyű látvány volt, mintha egy szeméttelepre érkeztünk volna. Az autóból kiszállva, megálltam a demarkációs vonalon, tudom a határainkat, mint állatvédő, na persze nem mintha ezt mindig betartanám... De most így tettem, hiszen a szemközti házból árgus szemekkel figyelték jöttünket. Szólongatásomra nem jött elő senki a háziak közül, ezért gondoltam megkérdezem a szempár tulajdonosát, mit tud a szemközti lovakról. Szóba elegyedtünk, de ő a tudomásomra hozta, hogy nem tud, és nem lát semmit, nem foglalkozik más dolgával, nem, hogy a lovával. Kicsit zokon vettem válaszát, hiszen épp egy ló tisztogatásával volt elfoglalva, és mint a végén kiderült, Bábolnán tanul, méghozzá lótenyésztési szakon. Sokáig nem vesztegettem rá időmet, felhívtam a rendőrséget, mint mindig, ilyen esetben. És a hatósággal együtt bementünk a területre, ahol rátaláltunk a két szerencsétlen lóra egy disznóól tőszomszédságában. Látványuk, fizikai állapotuk, tartási körülményeik felháborítottak és mélyen elkeserítettek. A rendőrök arcán is láttam a mérhetetlen megvetést, mit éreztek a tulaj iránt , hogy hogy képes ilyen körülmények közt tartani állatait. A tulaj is hamarosan előkerült, 12 éves lányával, és fel volt háborodva, hogy mi miért is vagyunk felháborodva. Még külön elszomorító volt számomra, hogy ennek a 12 éves lánynak ez az állattartás a természetes, és ennek tudatában válik felnőtt emberré. Szó szót követett, voltak érvek, ellenérvek, de a tény ettől még tény maradt. Hivatkoztak szegénységre, lószeretetre, és én nem értettem miért kell a ló mindenáron némely embereknek, miért nem látják meg, az ilyen lótartók állataik szenvedését, és sokszor lassú haláltusáját. Miért? Este fél hétre megérkezett az ügyeletes állatorvos, ki egyértelműen látta, hogy a lovak sorsa, további élete, itt, ezen a helyen veszélyben van, ezért elrendelte a lovak elkobzását. A lovak pillanatok alatt felmentek a lószállítóra, és én hiszek benne, hogy lelkükben egy új élet reményével indultunk "hazafelé". 
El kell, hogy mondjam, mind a rendőrök, mind a hatósági állatorvos példa értékűen képviselte az állatok jogait. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.