Csak úgy...
2012.01.16. 20:20
Szomorúan telnek napjaim Suzy halála óta, de tudom és elfogadom, hogy az élet megy tovább. Igyekszem erőt meríteni a lovaimból és a kutyáimból. Megadatott nekem az érzés, ha bármely gondom bánatom van a lovak közelsége erőt ad nekem ha bemegyek a boxba átölelem a nyakát hozzábújok vagy leülök csak a box egy szegletébe. Ilyenkor úgy érzem valamilyen ősi erő van bennük mely elhatalmasodik az ember lelkében ahogy nézi a természet által oly tökéletesen kialakított testét. Ha kilépek a box ajtaján és visszanézek rá érzem szükségét ezeknek a meghitt pillanatoknak mert erőt ad nekem csodálatos lényük. Suzyt eltemettem a konyhaablakom előtt álló fenyő mellé így mindig érzem közelségét. Állatotthonunkban jártak Olivérék, az önkéntes kutyasétáltatóink, a kutyák nagy örömére, és a hatalmas szél ellenére tettek egy nagy sétát. Olivér és Ari olyan emberek ha minden ember olyan lenne mint ők nem lenne szükség állatmenhelyekre és talán még a világ is szebb lenne, hiszen szívük csordultig van szeretettel az elhagyott állatokért. Tisztelem Őket és hálás vagyok a sorsnak hogy ránk találtak. A napok csak telnek már nagyon várom a
tavaszt kis csapatommal küzdünk a fent maradásunkért, ki így ki úgy.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
magichand 2012.01.18. 14:03:29
M. Olivér 2012.01.19. 14:45:40
Láttam egy fantasztikus filmet.
www.mozicsillag.com/watch_putlocker.php?host=31136&id=6608
Nézd meg, jobb lesz tőle a kedved!
Puszi.