Na ugye-ugye! Előző írásomban megosztottam Veletek azt az érzést, melynek tudatában élek, hogy csodák léteznek, és ma is részem volt benne! Kedves Barátnőm, Adri, kinek hozzánk találását is csodaként élem meg, kiben 2012-től egy új kuratóriumi tagot tisztelhetek, elhozta…

 Elmúlt a Karácsony, az év legszebb ünnepe, és bizonyára mindenkiből kihozta a szeretet érzését Jézus születése, mely maga a hit és a remény. Állatotthonunkban ugyanúgy teltek a napok, mint az év bármely napján, csak talán pont ezek az érzések tették könnyebbé napi…

Elhivatottságom során sajnos nem először kellett szembesülnöm azzal az érzéssel, hogy el kell engednem, meg kell szabadítanom egy állatot a szenvedéseitől. A napok csak telnek, és én halogatom kimondani, hogy vége. De milyen alapon is mondom ki, hogy vége?! Hisz nem én vagyok az…

  A vízelvezető árokból kimentett lóval kapcsolatban egy gondolat bánt engemet, na nem ágyban párnák közt halni meg, senem lassan hervadni el, mint a virág… Petőfi mondatai jutottak eszembe erről a mondat kezdésről.Visszatérve egy gondolat bánt engem, hogy miért is…

 Fájó szívvel álltam a karám mellett, és néztem terrorban tartott öregecske ménesemet, ahogy Bravó kivételt nem téve terrorizálta sorstársait. Még mindig nem jutottam érdemleges magyarázatra a lovak viselkedésével kapcsolatban, hogy miért is tűrik hogy így megalázza, és…

Úgy éreztem eljött az ideje, hogy a Hort és Hatvan közötti tanyáról elkobzott lovakat összeszoktassuk az "őslakossággal".Kicsit félve neveztem meg a fiúknak a napot, mikor kezdjük a számomra mindig szorongással, félelemmel várt eseményt. Gondolom mindenki tuja a lovak…

Hát elmondhatom a mai nap igazán rumlis volt állatotthonunkban. Múlthéten bejelentkezett egy újságíró a Magyar Nemzettől, rá két napra Pataky Kata, (ki a lovak kapcsán a szívem csücske…) a Tv2-vel látogatna el egy forgatásra hozzánk. Hurrá, hurrá, nagyon boldog…

  Úgy döntöttem, már nem is írom, hogy hétvége, hiszen mindig hétvége van, olyan hamar elmegy egy hét, hogy szinte fáj! Bizony bizony kimenős voltam a tanyáról, még pedig a lovas világkupán voltam! Sajnos minden igyekezetem ellenére a fogathajtás közepére értem oda,…

Egyszer régen, egy kora tavaszi napon láttam meg őt, ahogy utolsó erejével, lóerők kevés számával felvánszorgott a meredélyen, mely állatotthonunkhoz vezet. Rozsdásan, az idő vasfogának nyomával, az élet megtépázott nyomaival a testén parkolt le a ház előtt. Fogadására…