Na jó, annyira azért nem öreg, hiszen az állatorvos véleménye szerint olyan 6-7 év körüli lehet. Valljuk be őszintén, ez a kor már egy kutya életében jelent valamit. Pár hónappal ezelőtt került állatotthonunkba, és most remélem megtalálta örökbefogadóiban azokat az embereket akik egész hátralévő életében gondoskodnak majd róla. Rénóval kapcsolatban is úgy voltam, hogy elfogadtam azt a tényt, hogy kora miatt már nem igazán kell majd senkinek, de gondoltam sebaj, megmarad ő már nekem, hiszen elfogadta feltétel nélküli barátságomat. Gondoltam, majd együtt számoljuk az idő múlását. Úgyhogy meglepett az örökbefogadók választása. Minden kutyát végignéztek, úgy láttam nem igazán találtak köztük a számukra megfelelőt, ki elindította volna azt az érzést, hogy "mától ő lesz a barátom". Az idősebb, nagyobb szőrű kutyáimat be szoktam engedni a garázsba, vagy szuterénba a nagy meleg elől, ezen a napon is így történt, már éppen kísértem az örökbefogadó jelölteket a kapu felé, mikor azt mondták nekem, szívük szerint egy Német Juhász kutyával tértek volna haza... Rénóval úgy voltam, adnám is, meg nem is, mint ahogy elég sokkal így vagyok a  tanyán... De végül is kiengedtem őket, gondolván közülük úgyse kell egyik se majd nekik. Ahogy Rénó kijött, a fiatal pár ujjongva mondta, "Őt szeretnénk!" Rénó tétován körülnézett, és végül leült mellém. A pár azonnal elkezdte simogatni, mely szemmel láthatóan tetszett neki, sanda pillantást vetett a velük jött kisfiúra, és mintha tudta volna, az ő jövője most a tét. Gondolta, még ezt a kis két lábú emberkét is szívesebben viseli, mint a körülötte nyüzsgő fiatal suhanc kutyák örökös acsarkodását, ugatását, kik között azért ókor-ókor rendet rakott. Ahogy elindult vele az autó, felrémlett idekerülésének története, vajon mi volt a bűne ennek a kedves és szép kutyának, amiért azon az áprilisi éjszakán kidobták őt egy kombi BMW-ből a forgalmas úton?! Sokáig néztem utána, és azt kívántam neki, legyen nagyon boldog öregkora.
Örökbefogadóitól kaptuk ezeket a sorokat:
"Köszönjük Rénót nagyon aranyos és nyugodt kutyus az utat rendkívül jól viselte vacsizott csirke szárnyat most pihen!!!!! Köszönjük szépen! a kisgyerek ha piszkálja, Rénó nem is foglalkozik vele,inkább hagyja magát nyúzni...de nagyon aranyosak ketten a kis fiúval ahogy elvannak egymással... :D Köszönjük még egyszer....Győzőnek így legalább nem kell Rénót kergetnie,tegnap így is megsétáltattuk őt,de szerencse hogy Rénó nem ment túl messzire..."

aaareno.JPG

aaareno2.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr694652816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása