Eljött a napja, hogy Bizsu csikóját, kinek végül is a szavazatok alapján Barka lett a neve, kivittük a karámba. Várakozásunknak megfelelően úgy viselkedett, ahogy csak egy kiscsikó tud ahogy felfedezi a számára teljesen új világot. Anyját agyon idegesítette azzal, hogy össze vissza rohangált, rácsodálkozott a fákra, a puha homokra és málna kutyára, aki szokásához híven mindenhol ott van ahol történés van.Szemet és lelket gyönyörködtető látvány volt ahogy ez az édes kiscsikó vékony lábain rohangált, ahogy birtokba vette a számára hatalmas karámot, melynek egyik sarkából a másikba vágtázott nyomában anyával, aki egy percre sem vette le róla a szemét. Mind ezt azt önfeledt rohangálást Bravó, aki a csikó apja, izgatottan és érdeklődve figyelte a másik karámból. Nem telt el egy pár perc , és Bizsu odaterelgette közvetlen közel a karámhoz a csikót, és ahogy összeszagoltak Bravóval a karám felső rúdján, és percekig összedugták a fejüket, olyan érzésem volt, mintha arról beszélgettek volna, hogy milyen gyönyörű csikójuk született. Ez biztos így is volt, mert Bravó békésen szemlélgette és elégedett pillantásokkal nyugtázta a csikógyereket. Jó volt látni őket így együtt, de nekem azért csak ott volt a gondolat a fejemben, hogy ha felnő, kinek is fogom örökbeadni, aki felelősséggel gondoskodik róla, és egy életen át szereti őt...

A bejegyzés trackback címe:

https://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr534366360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása