Az elmúlt napok eseményei

2013.03.18. 22:07

Nem is tudom, mivel kezdjem a beszámolómat, hiszen annyi minden történt az elmúlt napokban, több helyen is jártunk bejelentés alapján, hál'Istennek nem mindenhol megalapozottan. 
Örökbe fogadták Ubi kutyánkat, ki gyorsan túl is esett (szigorú szabályainknak megfelelően) az ivartalanításon.
A zord időt kihasználva be lettek oltva lovaink, hiszen amúgy is bokszfogságra lettek volna ítélve.
Megint egy kutyacsaláddal "gazdagodott" állatotthonunk. 
Egy-két látogató is elmerészkedett hozzánk az ítélet idő ellenére.Köztük Adri Atya és kedvese, kihez úgy éreztem, hosszú évek barátsága fűz, pedig ezidáig személyesen nem találkoztunk. Nem is jöttek üres kézzel, hoztak kötőféket, kutyatápot, nyalósót, amit ezúton is köszönök nekik! :)
És így a végére, de nem utolsó sorban itt jártak Műszaki Turiként elhíresült barátaink, kiknek  barátsága, hatalmas segítsége munkánkban erőt ad ahhoz, hogy ne adjuk föl elhivatottságunkat. 

Mátyás Lovardában jártunk.
Jártunk már ott kb egy évvel ezelőtt, szintén lakossági bejelentés alapján egy szürke ló ügyében, kinek sorsa hál' Isten jóra fordult. A bejelentő szerint a lovak nincsenek megfelelő tartási körülmények között tartva, és össze vannak zsúfolva a terület nagyságához képest. Az ott élő lovak tartási körülményei előző látogatásunkkor se, és most sem volt megnyerő, de vigasztaltam magam azzal a ténnyel, hogy legalább valamilyen szinten enni kapnak. Nos, a helyzet mit sem változott a mostani látogatásunk alkalmával kb délután 1 órakor a lovak bent álltak az istállóban, három kivételével, kikkel éppen akkor tértek vissza terepről lovasaik. Az istállóba lépve megcsapta orromat a szúrós ammónia szaga, a lovak állásba kötve egykedvűen bámulták a falat. Nem volt előttük széna, alattuk alig nyomokban forgács, egyikőjük táplálék gyanánt hosszú küzdelemmel igyekezett felszippantani a földről Nem mondhatom azt, hogy soványak voltak, mert nem. De némelyikük határeset volt. Fájó szívvel néztem őket, tartási körülményeik miatt, és nem tudtam eldönteni, hogy kint lett volna jobb helyük a ló létszámhoz képest kicsi,  rengetek trágyával és sárral, egyéb lovak számára veszélyes dolgokkal terített karámban. Tizenketten voltak, szorosan egymásmellé kötve. A tulaj elmondása szerint, öt saját lova van, a többi bértartásban van itt. Volt köztük egy öreg ló, kinek látványa még jobban keserített, hiszen utolsó éveit a falat bámulva tölti, és csak álmaiban lát rétet, legelőt. Amikor először jártam itt, azt gondoltam, max négy lónak, kiket napi rendszerességgel mozgatnak megfelelő ez a hely, hiszen tudomásul kell, hogy vegyem, nem minden lónak adatik meg, hogy ideje nagy részét tágas legelőn töltse. A tulajjal folytatott beszélgetés végeredményben meddő vita volt a lovak tartási körülményeit illetően. Szerinte ez így jó, ahogy van. A fő szempont részéről, hogy neki milyen sokba került valamikor ez a létesítmény, és ezt valahogy be kell hozni. Részemről fájó, hogy ebben az esetben is az állatjóléti szempontból nem érdekel senkit a lovak tartási körülménye. Feltételezem a tulaj az állatvédelmi törvényeknek azt a részét, mely a lovakra vonatkozik, miszerint a lovakat csak indokolt esetben lehet huzamosabb ideig lekötve tartani, ezidáig nem ismerte. Útban hazafelé azon gondolkodtam, hogy  azok az emberek, kik ilyen, és hasonló helyeken tartják bértartásban lovaikat vajon tényleg szeretik őket?

P1000611.JPG

P1000606.JPG

P1000603.JPG

Bandi csacsi, no és persze Kurucz doktor

P1000692.JPG

Albatrosz

P1000691.JPG

Csuti

P1000689.JPG

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr285144128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Teréz Székelyné Baráth 2014.01.24. 16:58:53

Csutiról tudhatok valamit részletesebben?