Sajnos az elmúlt pár nap sem múlhatott el úgy, hogy ne történjenek különböző események állatotthonunkban. Rizi, kit én csak Maminak becézek vasárnap este a kólika jellegzetes tüneteit mutatva hozta ránk a frászt. A kólika úgy gondolom, minden lótartó rémálma, mely sajnos egy nagyon komoly, és veszélyes betegség, mely sok esetben halálos a lovakra. Tulajdonképpen különböző tényezők által kiváltott fájdalmas gyomor, illetve bél megbetegedések gyűjtő kifejezése. Ahogy észrevettük az ismert tüneteket, azonnal kivittük a karámba, hiszen ilyenkor nagyon fontos, hogy ne feküdjön le a ló. Vasárnap este van, kit is érek el orvost, aki meg tudja mondani hogyan tovább, vagy könnyít Mami szenvedésein?! Dr. Erdélyi Gábor negyed órán belül itt is volt, azonnal Algopyrin és Buscopan injekciót adott neki, enyhítvén a kínokat, amiket Mami az egyre erősödő görcsök miatt érzett. Azután tovább róttuk a köröket, reménykedve abban, hogy elmúlnak a görcsök, helyre áll a bélmozgás. Sajnos nem így lett, ekkor már bőven elmúlt éjfél. Kórházba kell vinni őt minél hamarabb, "Jézusom, honnan szerzek lószállítót éjnek idején?!" Körtelefon.... Mindenki ki van kapcsolva. Még egy reménysugár: Tüske Gyula, kitől mindig bérelünk lószállítót, ha szükségünk van rá. És felvette! Álmosan beleszól, én gyorsan elmondom miről van szó, és könyörögve kérem: "Gyula, ha Istent ismersz, segítesz..." És segített!!! Negyed órán belül itt volt a lószállító, és Mami (persze még egy nagy adag injekcióval, amit Dr. Vaskó Mártától kapott)  a harmadik nekifutásra felment a lószállítóra, mintha érezte volna, hogy őérte történik itt most minden, és minden perc számít. Irány az Üllői Nagy Állatklinika, ahol már Dr. Vaskó Márta bejelentése alapján vártak minket. Borzasztó hosszúnak tűnt a majd egy órás út odáig. Dr Bódai Emese már várt minket, és azonnal hozzáfogott Mami vizsgálataihoz, és közölte, sajnos már elmozdulás van Mami beleinél, lehet, hogy műteni kell, de mindent megpróbál, amit orvosilag lehet. És ez így is volt. Órákon át küzdött Mami beleinek kitisztításán, elölről-hátulról, közben folyt belé az infúzió. Hajnali fél 5 körül, miután túl voltunk a nehezén bevezettük Mamit egy boxba. Szomorúan hagytam ott, és kétségekkel a szívemben indultunk hazafelé. Alig vártam a reggelt, hogy érdeklődjek állapota felől, hiszen még nem volt túl a krízisen. Sajnos másnap délelőtt is jelentkeztek enyhe tünetek, de bíztam benne, hogy jó kezekben van, és talán nem kell műteni, és meggyógyul. Végül is  a negyedik napon engedték haza, gyógyultnak nyilvánítva.

Ezúton is köszönöm Dr. Bódai Emesének, és Letícia doktornőnek, (akinek szégyenlem, de elfelejtettem a vezetéknevét) hogy mindent megtettek Rizikó gyógyulásáért!

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr544899643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.