A Nagymama cicája

2012.10.19. 21:31

A nevét sajnos nem tudjuk, úgyhogy csak így emlegetjük: "A Nagymama cicája", aki egy dobozban érkezett állatotthonunkba. Története az elmúlt időkre visszatekintve oly szokványos. Meghalt a Nagymama, a cica árván maradt, nem igazán tartott rá igényt senki a rokonságból. Ki ezért nem, ki azért nem. Talán azért mert akik itt maradtak nem tudták átérezni a Nagymama szeretetét az egyetlen élőlény felé, akiről még gondoskodni tudott öreg napjaiban. Vegyes érzelmekkel a lelkemben beszélgettem állatotthonunkba hozójával, de ahogy teltek a percek és láttam a kétségbeesést az arcokon, miután először azt mondtam, hogy nem tudom fogadni a cicát, és már pedig ennek komoly okai vannak. Mint állatvédő és mint magánember is az érzéseimre hallgattam, hiszen ő csak egy cica, aki itt maradt, a Nagymamához tartozott, és fájt, hogy a családból nem tud róla gondoskodni senki. Végül is megértettem az okokat, mert meg akartam érteni. Mikor indultak volna, utolsó pillanatban szóltam, kértem hagyják itt a cicát. Búcsúzáskor ígéretet kaptam, nem felejtik az öreg cicát, és támogatni fogják őt. Én hittem nekik, és tudom így is lesz, mert éreztem ők is érzik, ezzel tartoznak a Nagymamának, hogy jó helyen tudják a cicát. Első napokban cicakennelbe tettem, hogy megszokja az itteni életet, ő egy nagyon kedves cica, érezni rajta, hogy valaki nagyon szerette. Túl van az ivartalanításon, tán már el is felejtette, mert a cicák már csak ilyenek. :) 
Várjuk örökbefogadóját ennek a nagyon kedves és szelíd cicának.

1111111111nagycica03.JPG

1111111111nagycica02.JPG

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr44858787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.