Dió kutya megszökött

2012.03.23. 22:12

Csütörtökön este 8 óra tájban, épp hogy befejeztük az állatok esti etetését megszólalt a mobilom. Ág, aki Dió örökbefogadója kétségbeesett hangon mesélte, Dió kutya megszökött! Abban a percben magam előtt láttam, ahogy Dió a sötétben, bolyong ismerős szagok után kutatva, és keresi a hazafelé vezető utat. Nagyon rossz érzéssel töltött el a gondolat, hogy lehet, hogy már el is ütötte egy autó, vagy a vonat… Pár percnyi gondolkodás után döntöttünk, elindultunk Lányomékkal Gödöllőre a sötétség ellenére, reménykedve, hogy rá találunk… Az esélye igen kevés volt, hogy megtaláljuk, hiszen Gödöllő igen nagy terület, és csak a Jóisten tudja Dió melyik irányba indult?! Nem igazán volt hozzászokva az autókhoz, a forgalomhoz, hiszen állatotthonunkba kerülése óta nem járt forgalmas helyeken, csak kutyasétáltatóinkkal, Arival és Olival rótta a mezőket sokszor persze előbb hazaérve, mint kétlábú barátai:) Nagyon sajnáltam Ágit, éreztem a hangján, hogy kétségbe van esve, Ő is órákon át bolyongott a környéken, hátha rátalál. Mi többen indultunk Dió kutya keresésére, Gödöllő kertvárosi részében fésültük át az utcákat. Meggyes is velünk tartott, megbeszéltük Ő a jobb, én a baloldalt pásztázom, a magunkkal vitt erős fényű lámpával. Már úgy gondoltuk erről az útszakaszról visszafordulunk, hiszen az autópályára nem akartunk fölmenni, mikor Meggyes megszólalt, „Az nem egy kutya ott az úton!?” Lassan mentünk, ahogy megpillantottam Diót, miközben loholt csatakosan földig érő nyelvel a forgalommal szemben az úton, egyenesen felénk. Szemét elvakította az autó lámpáinak fénye, és én nem hittem a szememnek! Rögtön megálltunk, én kiugrottam az autóból, leguggoltam és szólongattam őt, rettegve attól, nehogy elüsse egy autó a forgalmas úton. Dió megismerte  a hangom, össze volt zavarodva, agyában azonosította a szagomat, ahogy odaért hozzám, lefeküdt közvetlenül a lábam elé, fejét a két mellső lábára téve, és csak halkan nyüszített. Csodálatos érzés volt, szinte az esélytelenség gondolatával elindulni, és még is megtalálni őt. Ahogy az autó lámpájának fényében felismertem, már tudtam, hogy hazahozom őt. Miután betettem az autóba, és csak simogattam lofoncos szőrét, megint egy csoda ért,  ami erőt ad nekem, hogy a sok nehézség ellenére ne adjam föl elhivatottságom az állatok iránt. Ági, miután megtudta, hogy megtaláltuk Diót csak annyit mondott, „nálatok boldogabb Dió”. Nagy az Isten állatkertje, az enyém kicsi, de Dió még elfér benne. Ezúton is köszönöm Áginak, hogy megértett, és köszönöm a barátságát, reménykedve abban, hogy közösen még nagyon sok kutyának tudunk esélyt adni egy boldogabb életre.

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr94336139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.