Az elmúlt hétvégén elmondhatom sok látogató járt állatotthonunkban! Talán a tavasz közeledte teszi ezt az emberekkel, hogy vágynak a szabadba, jó levegőre, s netán egy kis lóillatra. Itt jártak Olivérék a kutyák legnagyobb örömére, már előre tudom, hogy Ők közelednek a menhelyhez, mert a kutyák olyan eszeveszett ugatásba, és vonyításba kezdenek, hogy ha szomszédom lenne, biztos kinyilvánítaná nem tetszését. De hát hál’ Istennek nincs.:) Oliék ez alkalommal elvitték magukkal „próbasétaútra” Pegit is, (biztos emlékeztek történetére, Ő szilveszteri elütött kutyus) Pegi egy csodálatos természettel megáldott Labrador kutyus, aki olyan szinten szeret mindnyájunkat, és olyan hálásan tud gyönyörű szemével rám nézni, hogy majd elolvadok tőle!:) Mondanom sem kell, az első sétából olyan mocskosan, sárosan, büdin jött haza, hogy nem is úszta meg egy alapos fürdetés nélkül a napot. Miután Oliék szabadon engedték, bízva abban, hogy Pegi nem megy el és szót fogad, önálló felderítőútján talált magának egy jó szaftos tócsát, amely lehetőségeit azonnal ki is használta. Miután kellőképpen mindkét oldalát jól bepanírozta a csöpögős trutyiban, álcázva magát egy sötét színű kutyának, visszament Oliékhoz.

Itt járt Sári, az öreg kanca volt gazdája, a zokogó lány, (nekem már csak így marad meg az emlékezetemben) és megölelgette öreg barátját, és hozott magával  számára sok sok szőlőcukrot. Én sajnos nem voltam itthon, de a fiúk elmondása alapján Sára megismerte Őt, hát persze, hogy megismerte!:)
Itt járt Adri, Szilaj szószólója, megbeszéltük milyen témák kerüljenek fel a honlapra. Végül is nem történt semmi különös. De már úgy érzem akkor jó, ha nem történik semmi különös.

 

Végezetül egy kis tavaszváró versike:

A tavasz csókja

a tavasz belecsókolt a tájba
 ahogy rádőlt a hópaplanos ágyra
takaróját mindjárt félre is dobta
helyét  illatos jácinttal beszórta
párnája  lett egy puha hant
a kibúvó fűszálak  megannyi lant
susogtak a szélben
a vékonyka jégcsapzenészek
már kullogva nyugovóra tértek
a rügyek közt a fákon
versenyben hangoltak
pille könnyű kis dalnokok
méhek dongtak a fákon
és megannyi sárga topánról
pollennel szórták a tavaszt
s az égi-földi táncban
-az ég azúr pongyoláját adta
a nap sugaraival
féltőn átkarolta -
 fecskék szárnyán
ahogy libbent ide-oda
még nekem megsúgta:
a tél eliszkolt tova

végre nyílhat az orgona

(Zsefy Zsanett)

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr434291416

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.