Ismét kovács járt nálunk. A kobzott lovak patája érett meg arra, hogy Dezső Gergely (a kovácsok gyöngye) kézbe vegye a lovak patáját, szó szerint! A kobzott lovaink körmölése erőt és türelmet próbáló feladat kovácsunk részéről, hiszen ezek a lovak még nem igazán díjazzák ezeket a dolgokat, éppen ezért kellőképpen ellen is szegülnek. A lényeg a lényeg, túl vagyunk a körmölés viszontagságain, mindenki megúszta ép bőrrel. No és megérkezett a jó előre beharangozott hideg és hó, mely a lovakat hál' Istennek nem igazán viseli meg. Imádnak a hóban játszani, egymással kergetőzni. Csudaszépek a gyönyörű havas tájban! Kicsit felemeltem a zabadagjukat a hidegre való tekintettel. Sajnos kutyáink nem méltányolják a zord időjárást, de jó vastagon beszalmáztuk a kutyaházakat, és talán teli hassal könnyebb átvészelni nekik a hideget. A tél attól szép, ha esik a hó, gyermekkoromban is nagyon szerettem a havazást, mert olyan meseszerű ahogy a hólepte tájban a házak ablakában pislákolnak a fények, és füstölnek a kémények. Na és persze nincs jobb érzés egy szénaillatú istállóban hallgatni egy jászolban fekve a lovak prüszkölését, a komótos szénázgatásuk közben. Hát megint elkalandoztam vissza a gyermekkoromba egy kicsit, de néha ez olyan jó... Biztos Ti is így vagytok ezzel. Mondjuk most már annyira nem örülök a kemény télnek, mert felnőttfejjel minden sokkal nehezebb, többek között az állatok körüli teendők terén is. Széna, szalma szállítás, befagyott itatóvödrök, stb... Hát ennyit a gyerekkorról.

 

 Havas táj

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr744068778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.