Na ugye-ugye! Előző írásomban megosztottam Veletek azt az érzést, melynek tudatában élek, hogy csodák léteznek, és ma is részem volt benne! Kedves Barátnőm, Adri, kinek hozzánk találását is csodaként élem meg, kiben 2012-től egy új kuratóriumi tagot tisztelhetek, elhozta hozzánk egy kedves ismerősét, és annak nagylányát. Barbi lovam, kinek betegségéről már több alkalommal is írtam szokásos „szellőztetéssel” egybekötött napi tisztogatását végeztem a kikötőnél, mikor megtörtént a baj. A lovak minden reggel, mielőtt kimennek a legelőre, ki vannak kötve a kikötőhöz pucolkodás gyanánt. Valószínű segítőm figyelmét elkerülte az a tény, hogy túl hosszúra van rögzítve a kikötőszár, még szerencse, hogy Barbi nem az a bepánikolós, fejvesztve menekülős anyámasszony katonája lovacska! Míg én szenvedtem azon, hogy a kikötőszár bogán lazítsak, Barbi úgy gondolta, addig leellenőrzi, vajon ugyan abban az idők folyamán rusztikussá vált lószagtól illatozó bakancsomban vagyok e most is, mint mindig, s ezzel a gondolatmenettel le is hajolt a pillanat tört része alatt. Hát mit ne mondjak megtörtént a baj. Barbi fölemelte a fejét, a kikötőszár a füle mögé került, és ettől a szorító érzéstől kitört rajta a pánik.

Na csak egy kicsit!!! Csitítgattam s kértem engedje lejjebb a fejét, hogy ki tudjam csatolni a kötőféket. De Barbi nem engedte, olyan szemeket meresztett rám, mint akit megszállt az ördög. Nos, eddig se voltak szép hosszú körmeim, de ami most történt velük, elszomorító és fájdalmas látványt nyújtott. Másodpercekig birkóztam most már a kötőfék méretszabályzó csatjával, minden erőmet összeszedve közben, hogy Barbi fejét legalább egy milliméterrel lejjebb nyomjam, hogy engedjen a feszesség. És sikerült kibogoznom Barbit!
Végül is nem ez volt a csoda, hanem az, hogy Adri barátnőm ismerősének nagylánya névlegesen örökbefogadott az összegyűjtött zsebpénzéből egy lovat, mely támogatással hozzájárul az alapítványban élő lovak életének szebbé és jobbá tételéhez. És én reménykedem benne, hogy Ő lesz a jövőnemzedék, ki a szívén viseli a lovak sorsát. Ezúton is köszönöm Nekik a támogatás e formáját az alapítványban élő lovak és a magam nevében!
A nap megkoronázásaként meglátogatott Meggyes barátnőm is, kinek látogatása mindig nagy örömmel tölt el. Igen vérmes állatvédő hírében áll!!!:) Miről is beszélgettünk? Természetesen főleg az állatokról, és egyebekről, amikről ha itt az ideje, beszámolok, bárhogy alakul is.

 

Barbi és örökbefogadói:

Meggyes és a kutyái:

 

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr503510358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.