Elmúlt a Karácsony, az év legszebb ünnepe, és bizonyára mindenkiből kihozta a szeretet érzését Jézus születése, mely maga a hit és a remény. Állatotthonunkban ugyanúgy teltek a napok, mint az év bármely napján, csak talán pont ezek az érzések tették könnyebbé napi munkákat, mely átragadt állatkáimra is. A lovak békésen álldigáltak a karámokban, olykor olykor egy kis kölcsönös vakaródzással kedveskedve egymásnak. Kutyafalkám is teljes békében egyetértésben csodálkozva meregette szemeit a feldíszített istálló fényeire.
Saját, illetve remélem a lovaim örömére is, egy pici karácsonyfát állítottunk fel az istállóban, amit szépen fel is díszítettünk nekik.:) Együtt volt a családom, ami úgy gondolom a legszebb ajándék ezen a csodálatos ünnepen.
A szeretet ünnepét beárnyékolta Orsi halála, az istállóba lépve érzem hiányát, üres boksza fájdalommal tölti el szívemet. De úgy érzem, ennek így kellett lennie, ez volt megírva, és én vígasztalom magam, hogy jön majd egy másik ló, kinek meg tudom adni a hozzá méltó megöregedés esélyét. Orsira mindig emlékezni fogok, egy csodálatos természettel megáldott ló volt. Nagy öröm, és meglepetés is ért az ünnepek alatt, 26.-án csörgött a telefonom, és bejelentkezett két lány, azzal a szándékkal jöttek hozzánk, hogy megajándékozzák állatotthonunk lakóit. Mindenféle finomsággal. Hát mit ne mondjak, kicsordult a könny a szememből, mikor megláttam azt a sok finomságot, volt ott répa, alma, kutyusaimnak táp, csont, pokrócok, mindenféle hasznos dolgok, amiket csak kaphattunk. Nagyon jóleső érzés volt, hogy Karácsony ünnepén eljöttek hozzánk, ilyen még soha nem történt velünk, hogy bárki is megajándékozta volna állatotthonunk lakóit a szeretet ünnepén. Eddig is hittem a csodákban, talán azért tudjuk fönntartani magunkat, mert csodák léteznek, csak hinni kell benne! És Ők ketten nekem azok voltak, a szeretet ünnepén!

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr543505067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Luxxxor 2012.01.02. 03:36:51

A csoda nem mi voltunk.... Hanem ön maga a csoda, az az iszonyatosan nagy szeretet és erő, kitartás amivel meg van áldva, na az a csoda.
Kívánom, hogy az új évben is újult erővel folytatni tudják önzetlen munkájukat...
Ennek az alapítványnak minden egyes része csupa szív, kívánom, hogy így is maradjon.
Szinte gyógyító erejű az a szeretet, amit éreztem mikor önöknél voltunk, kívánom, hogy ennek a szeretetnek a tüze soha el ne aludjon...
Remélem az új év megajándékoz minket még több szerető gazdival, akik magasabb szintre lépnek és rájönnek arra, hogy egy állatban sokszor több érzelem van mint egy emberben...
Még most is könnybe lábad a szemem, mikor eszembe jutnak Éva szavai, hogy itt minden lónak története van...
Sajnos nem egy boldog történetről beszélhetünk...
De hála istennek Éva szárnyai alá vette őket és most már szeretet öleli át őket...

Kívánok az alapítványnak egy nagyon -nagyon szerencsés 2012-t!!!

Barbinak gratulálok, olvastam a híreket, nagyon örülök neki...

Remélem mihamarabb el tudunk megint látogatni önökhöz..

"Az egyik lány" (Petra)