Attól függetlenül, hogy ez a nyamvadt náthám még egyáltalán nincs visszavonulóban szervezetemből, melyet befogadtam, de minek...?!?! Hiszen meg sem kérdezett, hogy befogadom e....... Hát ennyit az immunrendszeremről. Na mindegy, kicsit össze lapátoltam magam, és addigra pont meg is érkezett a kovács. Barbi lovacskánknak volt itt az ideje patkócserére. Barbi betegségének történetét valószínűleg sokan ismeritek. Egy bő óra leforgása alatt fel is került az új gyógypatkó annak rendje és módja szerint. Barbi már olyan szinten megszokta ezt a hosszú ideig tartó speciális patkó feltevését, hogy én néha már úgy látom direkt örül, hogy ennyi ember veszi körül. Hiszen köztudott, hogy hónapok óta bokszfogságra van ítélve. A kovácsot faggatva véleménye szerint javul e Barbi patája, szomorúan veszem tudomásul gyógyulásával kapcsolatos véleményt, mely ezidáig nagyrészt a "talán", illetve "lehetséges", "várjuk ki a végét" válaszok voltak. Azt a tényt tudomásul veszem, hogy Barbi soha nem lesz terhelésre, lovaglásra alkalmas ló. De arra hogy szeressük, ápoljuk talán még nagyon sokáig velünk marad. Ezeket a szomorú gondolatokat a fejemből száműzve egy időre gyorsan összedobtam egy spenótos tojásos galuskát, pritamin paprikával megszórva, kihasználva a forrásban lévő gőz adta lehetőségeket egy kis inhalálásra. :) A remekművem szinességét nézve máris színesebb lett a nap is.:)

 

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr133409099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.