Szomorúan indult a mai nap, itt nálunk.

Meghalt Gyula, a törpenyuszink. 9éves volt. Előző este még nem tapasztaltam semmi jelét annak, hogy beteg lett volna. Komótosan elfogyasztotta a számára feltálalt vacsoráját, desszertként elnyammogott egy répa darabot, de csak úgy óvatosan, nyuszi fog ide, nyuszi fog oda, neki bizony már hiányos volt a fogsora. Érdekes életút volt az övé, volt gazdái kisbaba születésre hivatkozva vitték őt állatorvostól állatorvosig, hogy „végre már altassa el valaki” mert véleményük szerint a nyuszi és a baba nem fér meg együtt egy házban. De egy állatorvos sem vállalta, többek között arra hivatkozva, hogy Gyula nyuszi azon kívül hogy öreg,  remek egészségi állapotban van, hajlott kora ellenére. Így aztán a sorsa Dr. Erdélyi Gábor rendelőjébe hozta, ki telefonált nekem, és elpanaszolta a szomorú esetet. Elmondta, hogy őt bizony nem viszi rá a lélek, hogy elaltassa Gyula nyuszit. „Kedves Éva, afelől érdeklődnék, van e még önöknél egy talpalatnyi hely egy törpe nyuszi részére?” Szerintem tudta, hogy lesz.:) Én meg úgy gondoltam, egy nyuszival többen leszünk, az már nem oszt, nem szoroz. Nem igazán szeretem az állatokat ketrecbe, kennelbe zárni. A 31 kutyánk is szabadlábon éli életét, „egy nagy kennelben” vagyis a házat körülvevő kertben.:) Persze vannak nehéz esetek is, összeférhetetlenek, ők a kennelesek. Gyula nyuszival is így voltam, az istállóban a zabosban rendeztük be lakhelyét. Persze ideje nagy részét kint a karámokban töltötte a lovak között, néha már úgy éreztem, kötelességének tartja időnként végigjárni a lovak között, hogy minden rendben van e.:) Fáradságos munkaköri tevékenységét kipihenve más-más bokszokban tért egy kis pihenőre. Az istállóban élő cicákkal is igen jóbaráti volt a viszonya, ókor-ókor ha rájött, mindegyiket „megugrotta”J Korához képest igen kemény legényke volt, nem számított cica, söprűnyél, vagy akár a lábam szára, ha Ő úgy kívánta. J Gyula nyuszit tisztességgel eltemettük, reménykedem benne, életének rövid szakasza, amit nálunk töltött, szép volt.

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr563390520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vilcsek 2011.11.17. 21:38:27

Drága ki Tapsi Hapsi!(Ezt a nevet a gödöllői doktor néni adta neked)
Mit is tehetnék hozzá Éva szép nekrológjához? Ide másolom azt a beszámolót, amit ez év februárjában írtam a Bottyan Equus honlapra. Te nem is tudtál arról, hogy amikor Őrbottyánba kerültél, én akkor gyászoltam 2 éves törpenyuszimat, Dömötört, akinek az életéért éppen akkor küzdöttek a gödöllői doktor nénik, mikor téged oda vitt a gazdád, hogy megszabaduljon tőled. Feleslegessé váltál, pedig 7 évig voltál társa. A doktor nénik nem vállalták,hogy halálba küldenek egy egészséges állatkát, s így kerültél Erdélyi doktorhoz, aki Rédei Évára bízott. S milyen jól tette, hiszen neked még dolgod volt ezen a világon. Úgy megörültél a hirtelen jött szabadságnak, annak, hogy addigi börtönöd ajtaja mindig nyitva volt, hogy méltán nyerted el az "istállóőr" címet, hiszen ahogy hallottam, mindig róttad utadat, hol itt, hol ott bukkantál fel az istállóban vagy kint az udvaron. Jó barátja lettél lovaknak, cicusoknak. Egyszerűen beépültél az állatközösségbe. Egészen életed utolsó napjáig aktív tagja voltál a csapatnak.
Remélem, ott az örök nyúlmezőkön, ahol most futkározol, megfáradt kis tested új erőre kap, s talán összebarátkozol az én kis Dömikémmel is.
Íme a beszámoló a honlapról:
Egy kis növény evő a nagyok között, avagy
egy kis tappancs az óriás patások között.

Új lakója van a Bottyán Equus Hungaria Alapítványnak egy 8 éves, oroszlánfejű törpe nyuszi fiú személyében. Bizonyára a nyulaknak is van őrangyaluk, aki felkarolta ezt a kis teremtményt s így az örök nyúlmezők helyett február 25-e óta a lovak nyugdíjas otthonának vendégszeretetét élvezi.
A nyuszkó története bizonyára nem egyedülálló Magyarországon, ahol az állattartási kultúra
sajnos még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. csakúgy, mint az állatvédelem.
Ettől a kis állattól azért akartak megszabadulni gazdái mert gyermeket várnak. Így aztán az ifjú apajelölt fogta a nyuszit ketrecestől, és elvitte a gödöllői kisállat rendelőbe, hogy altassák el. Mikor az orvosnő ezt megtagadta, mondván, hogy az állat egészséges, s ha nem tudják tovább vállalni, vigye el egy állat menhelyre, ahol majd befogadják és talán még új gazdát is keresnek neki, a fiatalember dolgavégezetlenül elhagyta a rendelőt.
Úgy látszik azonban, hogy nem adta fel, mert máshol próbálkozott ugyanazzal az indokkal, s így történt, hogy Rédei Évát felhívta kisállatainak állatorvosa azzal a kérdéssel, hogy nem tudna e örökbe fogadni egy egészséges törpe nyuszit, akit elaltatni vitt hozzá a gazdája arra hivatkozva, hogy gyerekük születik. Természetesen ő is visszautasította a fiatalembert ugyanarra hivatkozva, amire a gödöllői kolléganője. Éva pedig úgy döntött, hogy ha 45 ló, 19 kutya és 25 cica elfér náluk, akkor egy kis nyuszinak is tudnak otthont biztosítani.
Így aztán a nyuszkó ketrecestől beköltözött a zabosba, ahol kedvéért még a villanymelegítőt is bekapcsolták, hiszen ő szoba nyuszi, nem bírja a hideget. Ha pedig jobb idő lesz, készítenek neki egy külön kis „lakosztályt” az istállóban. „Ő lesz a lovak barátja” mondta Éva mosolyogva.
Ezzel azonban még nincs vége a történetnek. A nyuszi gazdája éppen akkor vitte be a rendelőbe az állatkát, hogy megszabaduljon tőle, amikor az orvosnő az én 2 éves törpe nyuszim életéért küzdött, aki sajnos minden erőfeszítésünk ellenére, nagy, nagy bánatunkra már az örök nyúlmezőn futkározik. A doktornő megrökönyödve mesélte el nekem a történetet, s mivel én jó barátságban vagyok Rédei Évával mint az Alapítvány önkéntes segítője, felhívtam őt, hogy elpanaszoljam neki szomorúságunkat, kis nyuszikánk elvesztését. Így tudtam meg az elhagyott nyuszi történetét, amit tovább is adtam a gödöllői doktornőnek. Ő pedig a leírtak alapján ráismert arra a nyuszira, akit elküldtek amikor az életmentő sürgés forgás volt a rendelőben.
A doktornő és férje, aki szintén állatorvos, Őrbottyánban megnézték a kis állatot, s vállalták, hogy ingyen elvégzik a nyuszinál az egészségügyi vizsgálatokat, amint a nyuszit sikerül egy kicsit jobb kondiba hozni. Sajnos láthatóan elhanyagolt állapotban van szegény, kicsit gyarapodnia kell a vizsgálat előtt ami bódítással jár, hiszen az összefilcesedett szőrt szépen rendbe kell hozni, s a szájüreget is ellenőrizni kell, mert az ilyen idős nyusziknál már gyakoriak a fogproblémák, akár az öregecske embereknél.
Hát így zárult be a kör, s így adott az őrangyalka ennek a nyuszinak új otthont és gondoskodó doktor nénit. Reméljük, hogy a viszontagságok ellenére a lovak mellett ő is békés öregségre lel Őrbottyánban, hiszen a kis tappancsot is éppen úgy cserbenhagyták a gazdái mint az óriás patásokat, tehát sorsuk nagyon is hasonló.
De azért az agyamban egyre csak ott zakatol a kérdés, hogy miért kell egy kis állatnak eltűnnie a családból, ha gyerek érkezik????? (Vilcsek Adrienne)