Ha kimegyek a legelőre, csak úgy gyönyörködni az én öreg "ménesemben", sokszor látom, csak álldigálnak csoportokban és a messzi távolba merengenek. Elgondolkodtam azon, talán még benne van génjeikben a szabadság érzése, lehet, hogy lelkiszemeikkel látják őseiket, mikor még szabadon száguldott a ménes a széllel versenyezve. Vándoroltak az élelemért, ivóvízért, szabadon éltek, döntöttek saját sorsukról. Hiszen ők voltak a szél fiai. Istenem, de szép lehetett! Egyszer csak jött az ember, aki elvette tőlük a szabadság érzetét, és onnantól kihasználta, maga alá gyűrte őket, a természet legcsodálatosabb lényeit, a lovakat. Talán a vándorlásról jutott eszembe saját életem, hiszen családomon kívül az állatok közelsége, jelenléte befolyásolta életemet. Talán sorsom alakította úgy, hogy sokszor vándoroltam, és pakoltam teherautóra a kacatomat, és szállítottam gyermekeimmel együtt állataimat, egyre távolabb a várostól. Mindig is nagy létszámú állatsereglet vett körül, talán csak az tudja megérteni ezeket az érzéseket, mik az állatokhoz kötik az embert, akik hasonlóan szeretik és tisztelik az állatokat, mint én. Csak az tudja milyen érzés is az, amikor a kutyád bohóckodik neked, hogy jobb kedvre derítsen, vagy öledbe hajtja a fejét, és ha belenézel a szemébe, úgy érzed azt mondja neked: Mondd, el, mi bánt??? Ez olyan jó érzéssel tölt el, mint mikor a gyermekeim először mosolyogtak rám.

Ezt a videót ajánlom mindenkinek, akit foglalkoztat a loavk sorsa, és szeretném felnyitni minél több ember szemét vele. A képek felzaklathatják megtekintőjüket!

http://www.youtube.com/watch?v=Lyew7Te-icE

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr33385364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.