Péntek

2011.11.13. 19:11

Ezt a kis fránya pénteket majdnem kihagytam a beszámolóimból, de most gyorsan így utólag bepótolom a vasárnapi menü elkészítése közben. A lovak már kint vannak a legelőn, az istálló alakul. Az elmúlt napokban annyi volt az ügyes-bajos dolgom a meglévőkön felül, hogy azt se tudtam fiú vagyok e, vagy lány…J
Szóóóval péntek, fájó szívvel, de elindultam két kutyával az autómban Dr. Erdélyi Gábor állatorvos rendelője felé (talán már említettem, Ő az állatotthonunk kisállatainak kezelőorvosa) A két kutyus az elmúlt hetek alatt került a menhelyre, és nekem szent meggyőződésem, hogy az ivartalanítással tudjuk megállítani a meg nem született szomorú kutyasorsok kialakulását! Szavaimmal hangot adva szeretném az emberekben tudatosítani az ivartalanítás fontosságát, mert ezzel elejét vehetjük a túlszaporodásnak, mely az egész világra jellemző.
Ahhoz, hogy végképp meggyőzzem magam az ivartalanítás fontosságáról, mivel sajnálom őket az orvosi beavatkozás miatt, egy kedves barátom javaslatára elolvastam Cesar Millan Hogyan neveljünk tökéletes kutyát című könyvét, melyet tiszta szívből ajánlok minden kutyabarátnak! Ebben a könyvben szinte mindenre választ kapunk, és a válaszok segítséget nyújtanak abban, hogy kutyánkból a számunkra legtökéletesebb kutyát tudjuk nevelni.
„Az ivartalanított kutyák kezelhetőbben, könnyebben képezhetők, és sokkal békésebb, nyugodtabb családtagok. Az egyetlen érv, amely az ivartalanítás ellen szól, hogy nem tudjuk továbbtenyészteni (szaporítani) a kutyát. Mindent egybevetve azonban a vele járó előnyök messze felülmúlják ezt a hátrányt. Tartozunk annyival a kutyáinknak, hogy megkíméljük őket attól a rendkívüli fizikai és pszichológiai szenvedéstől, amit akkor kénytelenek átélni, ha nem párosodhatnak, holott testük minden sejtje erre ösztönzi őket. Az elvégzett ivartalanítással megkíméljük a kutyákat a felesleges és erőteljes hormonális késztetés megtapasztalásától, így nem kell szenvedniük a párzási ösztön kínzó sürgetésétől és a párosodási lehetőség hiányából fakadó frusztárciótól.”
Hát nem bírtam megállni, hogy ne idézzek a számomra oly tanulságos könyvből, és örömmel konstatáltam , hogy a kutyáknak is van suttogója. J Visszatérve az eredeti történetemhez, egy szuka és egy kan kutyusról van szó, pár óra múlva sikeresen túl voltak a műtéteken, és mára már csak „sebeik nyalogatása” emlékezteti őket erre az eseményre. Szinte nem múlhat el úgy egy nap, hogy ne lenne bejelentés kutya, vagy ló miatt. Ez ezen a fránya péntek délutánon is így történt, úgyhogy állatotthonunk „gazdagabb” lett egy Shih-tzu fiú kutyával. Rövid története: Gazdáik külföldre mentek dolgozni, és a kutyát OTTFELEJTETTÉK az udvaron, arra számítva, hogy a szomszédok majd biztos megsajnálják és gondoskodnak róla. Hát nem így történt, vagy nem tudtak, vagy nem akartak. Elgondolkoztató némely ember lelkivilága, már ha egyáltalán van neki. A képek magukért beszélnek a kutyusról, ezért aztán várom örökbefogadók jelentkezését, de őszintén bevallom egy kicsit harapós jószág.

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr703375080

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.