A pipás lovas

2011.11.11. 20:11

2011 kora tavaszán bejelentés alapján mentünk ki egy Isaszeg közeli tanyára. A bejelentő tereplovaglása során talált rá a helyre, ahol két kanca csikójával nagyon siralmas állapotban van tartva. A tanya elé érve rácsodálkoztam a hely szépségére, a tájba illő ízléses házra, a lótartásra csodálatosan megfelelő helyre. Tudvalevő, mint állatvédők a tulaj engedélye nélkül nem mehettünk be magánterületre. Természetesen ha a helyzet igényli, nyugodtan kérhetünk rendőrségi segítséget a bejelentés alapján, és ők jönnek. Mikor odaértünk, és leállítottuk az autónkat elénk jött a tulaj, kedvesen betessékelt bennünket a ház mögötti területre, ahol a lovak birodalma volt, pedig tudta kik vagyunk, s honnan jöttünk, mely tényről felmatricázott autónk is árulkodott. A lovak békésen álldogáltak a karámban, s mikor odaértünk hozzájuk barátságos nyerítéssel köszöntöttek bennünket. Azt a látszatot keltve, hogy amit rajtuk látunk, az nem a valóság. Borzasztóan soványak voltak, csikóikkal együtt, úgy éreztem ezeket a lovakat azonnal el kell innen vinnem. A tulaj látta arcomon a döbbenetet, s miután megkérdeztem tőle, hogy hogy van szíve így tartani őket, azt felelte, „elvesztettem a munkámat, a lovaimmal együtt éhezek, nem vitt rá a lélek, hogy eladjam őket, csikó koruk óta nevelem őket, hiszek benne, hogy hamarosan lesz munkám, a közértbe nem megyek el, mert nincs pénzem élelemre a családomnak sem. Kérem, higgyék el, nagyon szégyellem magam miattuk.” Ez az ember más volt, mint némely lótartó, elfogadta, hogy igazam van, és lehajtott fejjel hallgatta, ahogy elítélem őt, amiért saját nyomorát rákényszeríti lovaira. Ahogy ott álltam, és körülnéztem, megállapíthattam hogy nem sok ilyen ideális hely van a lovak számára. Tiszta istálló, napi szinten gondozott karám, és ami még nagyon ritka algamentes ivóvizes edény. A karámok mögött a tágas legelő, melyen azidőtájt kezdtek kibújni az első zöld főszálak, melyek a tavasz közeledtét jelezték, és sok helyen a lovak túlélési esélyét a hosszú tél után. A lovak kedves érdeklődését személyem iránt, viszonzásul bementem hozzájuk a karámba egy kis simire, vakargatásra. Még egy kicsit beszélgettünk a tulajjal autónk felé haladva, és én éreztem sokszor nehéz anyagi körülményeink ellenére segíteni fogok nekik. Így is tettünk, egy két napon belül leszállítottuk részükre az első adag zabot, és szénát, elláttam a lovakat féreghajtóval, elvittem magammal a kovácsot, ki rendbe tette a lovak patáját. Igen, ez az ember más volt, mint akikkel idáig összehozott a sors elhivatottságom évei alatt, Ő lehajtott fejjel, szégyen érzettel a szívével, pipáját képzeletbeli dohányával megtömve köszönt el tőlem. Örülök, hogy segíthettem nekik.

A bejegyzés trackback címe:

http://equusmenhely.blog.hu/api/trackback/id/tr883371502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.